Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELMI JOG 87 felvéve, tehát teljes bizonyíték erejüleg vau bebizonyítva, ugyanazért felp.- Szerződések, nek az ügyletre vonatkozó állítását, valamint az ajándékozás, t. i. az előző írásbeli szerszóbeli állítólagos ügyletre, vonatkozóan előterjesztett főeskü általi bizonyi-zodes es sz0~ tást mellőzni és az A. alatti szerint a kereseti ingatlanra nézve kötött ^eli megállaiígylotet adás-vételnek tekinteni kellett stb. — Szegedi tábla: Hhagyja, annak.P0^ ugyanmegyjogyzésével, h. az 1868. LIV. t.-cz. 143. §-a értelmében a pertárnok az azon 3°9iu.V.Ielkésetten, beadott periratot csak akkor köteles visszautasítani, ha az egyik fél Mre vonatkoa~ ügynek ítélet alá terjesztését kérelmezte, a mennyiben pedig az ellenirat zoan. beadására kitűzött határidőben egyik fél sem jelenék meg, a pertárnok az ügyiratokat csak valamelyik fél kérelmére terjesztheti be határozathozatal Végett és minth. jelen esetben fp.-nek perrendellenesen benyújtott kérvénye elutasittatott, a pertárnok akkor, amidőn az elleniratot elfogadta, szabálytalanságot el nem követett, az arra alapított panasz tehát, mint alaptalan, azért mellőzendő volt. (92. jun. 13. 9334./91.) 143. Pestvidéki tsz.: Felp. azt állítja, h. a szóban forgó ingatlant B. Krisztótól a hatvanas évek végén szóbeli szerződés mellett vette meg. A felp. által hivatkozott M. illés és G. György tanuk azonban a kereseti előadástól eltérőleg azt igazolták, h. a felp. és néhai B. Krisztó közt a fentebb megjelölt ingatlanokra nézve létrejött adásvételi jogügyletről írásbeli okirat állíttatott ki. S minth. az előadottak szerint a kereset jogalapjául a felp. által vitatott szóbeli jogügylet nem pedig a tanuk által igazolt s Írásbeli okirattal szabályozott jogügylet szolgált (a mely utóbbi a periratokban meg sem említtetvén, megvitatás tárgyát sem képezte): ennélfogva felperes kereseti állítása a hivatkozott tanúvallomásokkal bebizonyitottnak tekinthető nem lévén, felp.-t keresetével elutasítani kellett. A mi azon körülményt illeti, h. a válaszban és a 4851/891. számú tárgyalási jegyzőkönyben előadottak szerint alperes felperes előtt az 1890. év tavaszán kijelentette volna, h. ő tudja miszerint a szóban forgó ingatlanok egészen felperes tulajdonát képezik, s azokra neki semmiféle igénye nincsen, s nem is fogja azokat felp.-tői követelni, ezt a per eldöntésénél figyelembe venni, s erre vonatkozólag felp. részéről megkínált s alp. által efogadott főesküt megítélni nem lehetett; mert alp. jelzett nyilatkozata nem foglalja magában a kereset jogalapjául szolgáló szóbeli adásvevési jogügyletnek beismerését, hanem azzal az értelemmel bir, h. alperes a létező jogállapotot ismerte volna el: ez pedig a kereseti előadással szemben oly jogalapváltoztatást képez, a minek a pts. 68. §-a szerint, a válaszban helye nincs. (91. szept. 3. 4851.) — Bp. tábla : Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a pomázi 3. számú tjkvben A. I. 626. és 628. hr. számok alatt felvett ingatlanoknak néh. B. Krisztó jogán alperes nevére írott részére vétel jogczimen felperes tulajdonjogát megállapítja, és végrehajtás terhével kötelezi alperest, hogy felperes tulajdonjogának bekebelezésére alkalmas okiratot 3 nap alatt állítson ki, ellenkező esetben tűrni tartozik, h. felp. tulajdonjoga a fent körülirt ingatlanrésze ezen ítélet alapján végrehajtás utján bekebeleztessék. Ind. : Megváltoztatta a tábla ez e.-biróság Ítéletét azért, mert felp. alp. tagadása ellenében az általa felhívott M. Illés és G. György tanuk egybehangzó vallomásával igazolta, h. az alp. jogelődje B. Krisztának tulajdonát képező kereseti ingatlan részt az 1860-as évek végén 250 frt vételárt megvásárolta, a vételárt az eladónak ugyanakkor kifizette, és az eladó a vételért folytán a kereseti ingatlant azonnal átadta, alp. pedig beismeri, h. felp. a