Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELMI J< >G kárnak mtéritésére az eskü letételétől függőleg kötelezendő volt stb. (90. márcz. A kotelezett6. 1070. sz.) - Curia: Hbagyja. (91. máj. 5. 7G1G 90. P. XXII. 11.) ség jogczime. 101. Curia: Fp. kártérítési keresetével el volt utasítandó; meri felp. Eljegyzés feláltal is beismeri tény, fct. Leánya eljegyeztetése alkalmával m.-rendü alperes bontásából csak 18 éves volt és h. a fennálló tvek értelmében csak hatósági engedély eredő kötelemélhtt leltetett jogosítva fp. leányával házasságra lépni: mert továbbá alp.-ek zcttség. a közigazg. hatóság' végzésével tvszeriien igazolták, h. 2. r. alp. nősülés engedélyezése iránti kérelmével a honvéd, miniszt. végzésével elutasittatott, nyilvánvaló tehát, h. a, czélbavett házasság 2. r. alp. akaratától nem függő engedély hiánya miatt hiúsult meg és miután a házassági engedély mszerzésére, a tv. értelmében, fp.-nek is kellett számítani, alp.--kei az eljegyzés által felmerült költségek okozóinak tekinteni és őket az eljegyzési lakoma körül felmerüli költségek és eszményi kár mtéritésére kötelezni nem lehetett. (89. jun. 27. 824. Dt. XXIV. 135.) 105. Curia: A jegyes nem tartozik jegyesének kártérítéssel, ha a czélba vett házasság akaratától nem függő engedély hiánya miatt hiúsult meg. (824 89. Dt. XXIV. 58.) 106. Curia: A kereset főtárgya tekintetében mindkét a.-foku bíróságHelypénz-fizeitélete mváltoztattatik és felp. keresetével elutasittatik. Ind.: Felp. kerese- tés kötelezetttében az alperesi uradalom javára annak idején adományozott vásárjogot ségének megkétségbe nem vonta, annak fennállását tehát elismerte s az alp.-i aradal- állapítása, tnat csak abban kéri marasztaltatni, h. Szegzárd város lakosaival szemben a szegzárdi országos és heti vásárok napjain, ugy a köznapokon gyakorolt helypénzszedést abbahagyja, illetve a helypénzszedés gyakorlatától eltiltassék, állítván, h. lakosai a keresethez A. alatt mellékelt és az alp.-i uradalommal 1767. évben kötött örökszerződés 7. pontja, valamint a B., C. és D. a. itéletek'értelmében helypénzfizetési mentességgel birnak. A kereseti jogalap megállapítására felp. részéről felhozott ezen adatok azonban alp. tagadásával szemben tartalmuk- és joghatályuknál fogva nem alkalmasak arra, h. azok alapján alp. kétségtelen jogának gyakorlásában korlátoltassék vagy attól bíróilag eltiltassék. Mert az A. a. szerződés a felp.-i város lakóinak, mint volt úrbéreseknek csak alp.-i uradalom, mint földesúr irányában fennállott jobbágyi tartozásainak szabályozását tárgyazza, a vásárjognak. mint az uradalom kiváltságos jogának m váltását vagy az abból folyó helypénzszedés elengedését pedig egy szóval sem érinti. E szerint felp.-nek az a következtetése, h. alp. a kérdéses szerződés értelmében helypénzszedési jogáról felp. város lakóival szemben lemondott volna, jogalappal nem bir. Igaz, h. felp. a B. C. s D. illetve az 1. A., 1. B. és 1. C. alattiak szerint az 1830. ápr. 14-én mtartott uriszéken a helypénzfizetés mentesítése iránti pert az uradalom ellen folyamatba tette s az uri szék 1831. jul. 2. kelt ítéletével Szegzárd város lakosait a helypénz fizetése alól felmentette, illetve annak szedésétől az uradalmat eltiltotta; igaz továbbá az is, h. ezen Ítélet ugy a Tolnamegye törv.-széke 1833. decz. 13. kelt ítéletével, nemkülönben a kir. ítélő tábla 1846. máj. 5. kelt ítéletével hhagyatott s miután a kir. itélő tábla ítélete ellen ismét felebbezés jelentetett be, a kir. itélő táblának 1846. máj. 5. kelt ítélete a cs. kir. legfőbb itélő semmilöszéknek 1851. évi decz. 24. 11288. sz. a. kelt ítélete által szintén hhagyatott s így bizonyítottnak veendő volt felp.-nek az az állítása, h. Szegzárd város lakosai a most emiitett ítéletek alapján 1852. febr. 26-tól 1855. máj.