Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

70 DOLOGI JOGOK. Italmérési jog birtokosság engedélye folytán élvezte, a jogot tehát ennek nevében gyaés kártalani- korolta; ennélfogva azt el sem birtokolhatta és mert azokra a hotinkai tása. lakosokra vonatkozólag, kik a tárgyalások alkalmával a gör. kath. iskola A kártalani- igényjogosultságát elismerték, nem mutattatott ki, h. az italmérési jognak tdsi összeg a ők is tjdonosai, ennek hiányában pedig elismerésük, ül. ezzel nyilvánitulajdonost il- tott engedményünknek joghatály nem tjdonitható. Ezeknél fogva Hotinka leti és nem a községben az italmérési jog a közbirtokosokat illetvén, az azt helyettehaszonélvezőt. sitő kártalanítási összegre helyen állapitotta meg az e.-biróság a közbir— Italmérési tokosok igényjogosultságát. Az e.-biróság Ítéletének a részesedési arány jog elbírtok- megállapítására vonatkozó rendelkezésére azért hagyatott helyben, mert lása. az az igényjogosultak közt létrejött egyezségnek mfelel, de különben is azt az igényjogosultak közül senki sem neheztelte. Végre megjegyeztetik, h. az egyes igényjogosultak kártalanítási összege csak az azokra bejelentett tjdon és zálogjogi igények jogérvényes elintézés eredménye szerint lesz kiutalványozandó. (92. decz. 14. 10834.) Italmérési jog ioi. Curia: Azokban a községeiben, a melyekben urbéri kártalanítása {faim^s gyakoroltatott, az azért megállapított, kártalanítási összegre vo m eres j.;^onj0(. a VQ^ úrbéreseket illeti A meqállapított kártalanítás községekben. J J J . .... összege azonban kötményezet kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. Ind : Az, h. az 1888. évi XXXVI. t.-cz. alapján az urbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tjdonjog kit illet meg, magában véva kétséges nem lehet. Midőn a régibb hazai törv.-hozás az eredetileg kizárólagosan födesuri jogot képező korcsmálási jogosultságban a jobbágyközséget is részesítette, tette, ezt az úrbéresek felsegélése czéljából, a mint az a vonatkozó törvényekben határozott kifejezést is nyert; jelesül az 1836. évi VI. t.-czikkben, melyben a jobbágyközségeknek engedélyezett bormérés a volt jobbágyakat a teleknek haszonvételén felül illető hasznok között soroltatik fel, valamint az erdélyrészi 1846. 7. t.-ezikkben is, mely szerint az úrbéreseknek adott bőrkorcsmáltatási engedély a pálinka és sörárulhatási szabadsággal együtt, a földesuraknak az úrbéresek felsegélése iránti törekvésük kimutatásául átruháztatni czéloztatott az úrbéres közönségekre. A községek politikai átalakitása a szerzett jogok sérelmére nem lehetvén, a volt úrbéresek jogukat a rendezett uj községben, melyben jelentékeny tényezőként • benfoglaltatnak, el nem veszthetik. Ehhez képest ki kellett mondani, h. az urbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tjdonjog a volt úrbéreseket illeti. Egyszersmind azonban: tek., h. a hivatolt 1836. évi VI. t.-cz. 2. §-a a bormérést csak a jobbágy-községnek, melynek különös bírája és esküdtjei vannak, engedi meg és annak 3-ik bekezdése minden mérést az egyes jobbágyoknak teljességgel megtilt, az erdélyrészi 1846/7 : V. t.-cz. pedig szintén az italmérési engedélyt Szt.-Mihály napjától uj évig az úrbéres közönségekre közjövedelem alapjául átruházni czélozta, tek., h. a jobbágyközségek közhaszonvételei és jövedelmei között az urbéri italmérés jövedelmei is az 1836. évi IX. t.-cz. és az azzal kapcsolatos rendeletek értelmében árverés utján rendszerint haszonbérbe adattak s a befolyó jövedelmek községi kiadások fedezésére fodittattak, e szerint tehát nyilvánvaló, h. az urbéri italmérés nem az egyes jobbágyoknak engedélye-