Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
64 DOLOGI J( >G< >K. Úrbéri jog- az 1890. évi máj. 7-én 4260. sz. a. hozott és a táblának 323 890. számú viszonyok, végzésével <• részben érintetlenül hagyott e.-birósági Ítélettel már el lett Örök időkre döntve, mellőzi, többi részét pedig hhagyja azért, mert á felek előterjeszvaló zsellérség tései és a birói nyomozat eredménye alapján az. h. jelen esetben a volt megállapi- földesúr és a felp.-ek, ül. jogelődeik közt az 1853. márcz. 2-iki úrbéri nyilt tása. parancs 19. §. alá eső jogviszony létesült, vagyis h. a mváltani szándékolt ingatlanok örökidőkre, rogy a család avagy férfiág kihaltáig engedtettek-e át, meg nem áltapitható. Mert miután arra nézve, h. a per alatti zsellérségek eredetileg mikor és mily feltételek alatt, örökös, vagy csak ideiglenes használatra engedtettek át, semminemű közvetlen bizonyíték beszerezhető nem volt, azt a kérdést, h. a szóban forgó zsellérségek a felhívott nyilt parancs 19. vagy 20. §. alá esnek-e csak más bizonyított tényektől vont következtetés utján lehetne eldönteni. Ily tény gyanánt szolgálhatna az 1848. évet megelőző birtoklásnak az elévülés időtartamát mhaladó állandósága, vagyis azon tény, tí. a zsellér-állományok a családban apáról fiúra átszállottak. A birói nyomozat azonban e részben sem vezetett biztos eredményre, mert az, h. 1848., ül. az 1846. évben végbement tagosítás előtt mily jogviszony állott fönn a zsellérek és a földesúr között s h. mióta léteznek ezen községben majorsági zsellérek, felderíthető nem volt, a felp.-i tanuk azon vallomása pedig, h. a zsellérségek apáról fiúra szállottak, a birtoklás örökös voltára nézve bizonyítékot nem képez, mert a felp.-i tanuk állításai csak az 1846. évi tagosítás utáni időre vonatkoznak, mert továbbá ezekkel határozott ellentétben áll az alp.-i tanuknak példák felsorolásával is támogatott azon vallomása, h. a mindenkori zsellér elhalálozásával az általa haszonélvezett zséüér-állomáiiyról a földesúr szabadon rendelkezett, és azt, akár az örökhagyó utódjai egyikének, akár pedig egészen idegen harmadik személynek adományozhatta és tényleg adományozta is, mert továbbá a felperesi tanuk is kijelentik, hogy a földesúr némely zsellér-állományból egyes részeket elvont és azokat másnak adományozta és, mert felp.-ek maguk is beismerték, hogy a zsellérföldek az örökös között sem osztály, sem kielégítés tárgyát nem képezték. Mindezek tehát nem tüntetik fel a birtoklásnak azt az állandóságát, a mely az idézett nyilt parancs 18. §-a alá vonhatás azon feltételének, h. az átengedés örök időkre vagy a család, avagy a férfiság kihaltáig történt, mfelelne, ül. arra biztos köyetkeztetést engedne. A 4/. alatti jegyzék szerint az 1828-iki úrbéri összeírással megejtett azonosítás jelen perben sulylyal nem bír, mert a felek maguk is ezen összeírásokat és az azokkal való azonosítást mbizhatlannak nyilvánították, de még inkább azért, mert az, h. az azonosítás mily alapon történt, az eljárási jkvből ki nem vehető, de különben is az 1828-iki úrbéri összeírásban majorsági zsellérek egyáltalán nem foglaltatván, azzal az azonosítás vem is volt eszközölhető. (91. ápr. 26. 183.) — Curia: Mindkét a.biróság ítélete mváltoztattatik s az ezen perbeni eljárás utján összeirt majorsági zsellértelkek és a zsellérek birtokában levő külső földek a jelenlegi zsellérek birtokában meghagyandóknak Ítéltetnek oly módon, hogy a zseüérek jogosítva vannak az ezekért évenként teljesíteni kötelezett szolgálmányokat megváltani, ennek megtörténtéig azonban a szolgálmányokat teljesíteni kötelesek. Indokolás : Alperes földesúri birtokos nem hozza kétségbe azt a ténykörülményt, hogy a kereset tárgyát tevő zsellértelkek már a:: 1829. éri vxxzeiráskor mint ilyenek léteztek s ezt a
