Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

DOLOGI JOGOK. 51 J. K. 1881. 398., 426. — Timon Ákos: A visitatio canonioa a magyar égy- Dologi terhek. ház-jogban. M. [. XXI. 77. 1889. — Timon Ákos: A párbér a kath. egyházjogban. M. [, XVII. L, 7)7. riwoíí -í/.'os-: A párbér jogi term. 1885. A párbér Magyarorsz. 1885. A protestánsok viszonya a párbérhez 1790—91. évi törvényhozásig L884. Zárszó á párbér-vitához 1885. — N. N. A párbér ügye ÍI Curián. J. 1886. 33. Hodossy Imre: Kegyúri jog és tkv-intézményünk. J. H. 1867. 107. — Hpffmdnn Pál: A kegyúri jog és tkvi intézményülik caimü czikkhez. J. H. 1S67. 129. — Kőnek Sándor: A kegyúri jog és tkvi intézményünk czimü czikkhez. J. H. 1867. 121. — Kán Sándor: Kegyúri kötelezetts. származó és a kegyurak egyike ált. mrendélt építkezés költségeit a vállalkozó mindegyik kegyúrtól v. csak a Kirendelőtől követelheti-e? P. T. XXII. 113. — Reiner János: A birtok földarabolásának befolyása a dóíogi kegyúri jogra. ,). Sz. 1889. oiutátv. 17. 38.- Reiner János: A kegyúri jogról. Ü. L. 1890. 38. Ruszti R. ./. A kegyúri jog és a szegedi gyakorlat. 1885. — Timon Ákos: A városi kegyúr. Magyarországon. 1889. — Timon Ákos: A legfőbb kegyúri jog. 1889. — A kath. egyh. birtokjoga különös tekintettől az ujabb keletű államjogi elméletekre és kegyúri jogra. 1882. c) Joggyakorlat. 78. Curia. A maradvány föld váltságösszegénele ugy fennálló A maradványhátralékai, mint jövőben esedékes részletei telekkönyvi bejegyzés föld váltsáynélkül is terhelik a megváltott föld azon birtokosát, ki a váltság- ossze9e mmt tőke megállapítása után adásvétel utján magánkézből szerezte meg íe^eK a birtokot. Jogelőde ellen azonban ő a hátralékok iránt visszkeresettel bir, a mennyiben azt ellenkező kikötés meg nem szüntette. De a megváltott ingatlan bir ói árverési vevőjét a váltságösszegnek csak az árverés napja után esedékes részletei terhelik; azon hátralékos részletekért pedig, melyek az árverés napja előtt jártak le, ö nem felelős, ha csak az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak. Ind. : Az 1871 : Lili. t.-cz. 19. §-a szerint a maradványföldért járó váltságtőke s járulékai magát a megváltott földet terhelik. A váltságösszeg" tehát oly reálterhet képez, mely a földbirtokkal lévén összekötve, az időszerinti birtokos által viselendő mindaddig', mig a földet birtokolja, vagy mig maga a földteher törvényesen meg nem szűnik. A birtokos személyében beállott változás pedig ama dologi terhet nem szünteti meg, hanem átszáll az a törvénynél fogva, s igy tkvi bejegyzés nélkül is az uj birtokosra, még pedig az előbbi birtokosnak nemcsak örökösére, hanem azon utódjára is, ki magánügylet vagy birói cselekmény alapján szerezte meg a birtokot. Minderre nézve nem hagy fenn semmi kétséget az 1871 : Lili. t.-ez. 19., 57. és 92. §-ainak tartalma. A mi a váltságösszegnek lejárt s fizetetlen maradt részleteit illeti, ezen fennálló hátralékok terhe szintén átszáll — tkvi bejegyzés nélkül is —- a magánügylet alapján, jelesen a vétel utján birtokba jött utódra, habár tagadhatatlan az, hogy ama hátralékok már a lejárat ténye által személyes kötelezettségévé is váltak a fizetést mulasztó birtokosnak. Mert a tv. nevezetesen az 1871 : Lili. t.-cz. világosan rendeli 19. és 57. §-aiban, h. a váltságösszeg hátralékai szintén terhelik a birtok-utódot, a ki — ha igénybe vétetett — csakis visszkere" - 4*