Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

44 DOLOGI JOG< >K. Vissza- vájjon a B. alattiban visszavásárlási szerződés foglaltatik-e, hanem az, hogy Vásárlási jog. az által az eladó részéről magának vag}r másnak számára fentartatott-e a A vissza- visszavásárlás joga? A visszavásárlási szerződés csak akkor jön létre, mikor vásárlási jog a visszavásárlásra jogosított ezt a jogot gj-akorolja, és pedig vagy azért, megszorítása, mért tulajdon jogának békés uton való tlkvi bekebeleztetósóhez bekebelezési engedélyre van szüksége, vagy azért, hogy az időközi jobbitmányok s elkerülhetetlen költség'ck megtéritése tárgyában a megállapodások felett disponáljon. Ha pedig egyik peres fél részéről sem vonatott kétségbe az a tény, hogy a B. alatti kötelező nyilatkozat mellékkötését, kiegészitő részét képezi az A. alatti főszerződésnek, akkor a B. alatti egyoldalú formája annyival inkább is elegendő a visszavásárlási jog megadására, fenntartására, mert ez a jog a jogozott tetszése szerint, vagyis akkor, ha épp ugy akarja, gyakorolható a nélkül azonban, hogy annak gyakorlására reá lenne szoritható. Fenn is állhatna az abban foglalt kötelezettség, ha abba a tiltó törvénybe nem ütköznek, hogy a visszavásárlási jog harmadik személy részére ki nem köthető. Fehperes azonban épp abból a tényből, hogy t. i. a vételi joga B. alattiban nem az eladónak, hanem neki adatott meg, nem azt az eredményt vonja le, hogy e kötelezés törvénybe ütköző, hanem arra a következtetésre jut, hogy abban egy pactum de contrahendo, egy jövendőben kötendő egyezés lett meghatározva. S igényének a keresetlevélben emlitetlenül hagyott jogi alapjául válaszában már ezt a jogi nézetet állítja fel, azzal az érveléssel, hogy a kötendő szerződós iránti egyezmény épp oly szabados jogügylet, mint a visszavásárlási jog fenntartása s nem tiltja sehol a törvény, hogy akinek visszavásárlás fenntartásához van jog'a, ne térhetne el ettől, ne elégedhessék meg a kevesebbel, ne köthetne a nagyobb jog elejtésével csakis az A. P. T. K. 936. §-a szerinti ügyletet. Ez érvelés helyességéhez kétség nem férhet. De nem alkalmazható a fennforgó esetre, melyben felperes saját álláspontja szerint is nem a visszavásárlásra jogosított eladó czég, hanem ettől különböző harmadik személy kötötte meg az A. P. T. K. 936. §-a szerinti ügyletet. Mihelyt a pactum de contrahendo a visszavásárlási jog fentartását akarja pótolni, olyképpen, hogy a vételi jog az eladótól különböző harmadik személy részén1 biztósitassék, épp ugy a törvény tilalmába ütközik, mint a világosan visszavásárlás fenntartásával kötött hasonló ezeín adás-vevés, Egyformán megsérti ez is, az is, a tiltó törvénynek azt a czélzatát. hogy a tulajdonjog lényegéből ki ne forgattassék, hogy efféle korlátolások- a szabad forgalmat ne akadályozzák s közgazdasági tekintetben hátrányosali ne legyenek. „Oontra legem facit, qui qiii id facit, quod lex prohibet, in fraudem vem, qui salvis veribus Legis, sententiam eius circumverit Trans enim legi fit: ubi quod fieri noluit; fieri autem non vetuit, id fit." Felperes maga állítja, sőt tanukkal is kivánta bizonyitani, hogy alperesek tudták azt, miszerint visszavásárlási jogot harmadik személy részérő kikötni nem lehet s bosszas vajúdás után jutottak a B. alatti formához, melylyel felperes vételi joga. biztosítandó volt. Ez is csak arra vall, hogy in fraudem legis ügylet utján szándékoltatott a tiltó törvénynek kijátszása mihez képest érvénytelennek kellene nyilvánítani azt akkor is, ha a B. alattiban valójában jövendőben kötendő adás-vevési szerződés iránti előzetes egyezmény foglaltatnék. Ilyennek existentiája azonban a B. alattiban fogalmilag ki van zárva. A pactum de paciscendo érvényéhez a szer-