Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

DOLOGI JOGOK. tjdonos társai gyakorolhatják ; azonban ez a tétel szembeszökő helytelen- Visszaséget tartalmaz. Abból t. i., h. a qzőg nem hal meg, csakis azt a követ-vásárlási jog. keztetést lehet helyesen levonni, hogy egy czég részére a visszavásárlási A visszajog csak fix időtartamra köthető ki, azt a deductiót pedig, h. a visszavásár- vásárlási jog lási jogot ily esetben a czég tagjai, mint tulajdonos társak gyakorolják, megszorítása. elfogadni már azért sem lehet, mert a czég tagjai a társasági vagyonra nézve nem tjdonos társak, a tagok t. i. a társasági vagyon fölött tetszés szerint nem rendelkezhetnek, azt másra, mint társasági czélra nem fordíthatják, a társtag még az esetben sem nyeri vissza a társaságba adott dolgokat, ha a társaságból kilép, vagy ha a társaság feloszlik, egyebet ugyanis vissza nem követelhet, mint az összes társasági vagyonból ő reá eső résznek mfelelő pénzértéket, szóval a tjdonos a czég, nem pedig annak tagjai. Ha a társasági vagyon a tagok közös tjdonát képezné, akkor az egyes tag- is jogositva volna a közös tjdonban létező dolgok őt illető eszményi része felett szabadon rendelkezni, azt elzálogosítani, elidegeníteni, hagyományozni stb. s nem lehetne mtagadni tőle azt a jogot sem, h. tjdoni részletét a társaságtól ép iigy -visszakövetelje, mintha kizárólagos tjdona volna, minth. pedig ezt még akkor sem követelheti, ha e társasági dolgok oszthatók, mert h. a társasági dolgok felett tetszés szerint nem rendelkezhetik, kétségtelen, h. a tagok a társas czég- tartama alatt nem alanyai a társasági vagyonnak s igy további mvilágitásra nem szórni, h. mint a czégtől különböző alanyok a visszavásárlási jogot nem is gyakorolhatják. Felperes egyébiránt ezt a most megczáfolt ellenvetést csak feltételesen tette s csakis arra a nem remélt esetre kívánta figyelembevételét, ha e kérdésben forgó ügyletet a kir. törvényszék is visszavásárlás fentartásával kötött adásvevési szerződésnek nyilvánítaná. Máskülönben azonban határozottan tiltakozott ugy a válaszában, mint végiratában ezen most már a kir. törvényszék, által is magáévá tett felfogás ellen s czáfolatnl felhozza, hogy a törvény a visszavásárlási jogot csakis kétoldalú szerződésben mondja kiköthetőnek, holott jelen esetben az A. alatti szerződésben semmiféle kikötés nem tartalmaztatik, hanem a felperesnek biztosított vételi jog egy egyoldalú kötelező nyilatkozatban foglaltatván, a B. alatti nélkülözi a visszavásárlási szerződés leglényegesebb ismérvét, tehát visszavásárlási szerződésnek nem deciaráiható. E czáfolat érvényesítésénél figyelmen kívül hagyta felperes az azt megelőző és ismételve is következő állítását: hogy a B. alatti kiegészítő részét képezte az A. alattinak és ezzel elválaszthatlan kapcsolatban áll: hogy továbbá az adásvétel létrejötte alkalmával a B. alattinak kiállítása kiköttetvén, ennek kiállítása valóságos visszértéket képvisel, figyelmen kívül hagyta azt az állítását, hogy a czég az A alatti szerződést meg sem kötötte volna, ha egyidejűleg' a B. alatti kötelező nyilatkozatot alperesek ki nem állítják : figyelmen kívül hagyta azt az állítását, hogy a B. alatti kötelező nyilatkozat, illetve az abban engedett vételi jog már az A. alatti aláírásával elfog'adtatott. — Ezek szerint pedig a czég eladta birtokát alpereseknek az A. alattival s kikötötte, hogy egyik tagjának joga legyen azt 5 éven belül megvenni, alperesek erre magukat a B. alattiban lekötelezték. Itt csak nem kerülhet vita alá, hogy a visszavásárlási jog fentartásával kötött adásvevés kétoldalú szerződés jött létre. Mindez nem egy okiratban jutott kifejezésre, de hisz vitátlanul áll, hogy a kettő elválaszthatlan összefüggésben van. Nem is az a kérdés,