Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

484 ÜGYVÉDI UENJ )TA RTÁS. Ügyvédi rend- vánnának Vneg", - egyáltalában nem foglalnak magukban az eljárt bíróratartás. nézve olynemü sértést, vagy kisebbítést, a mi miatt panaszlott ügyvéd 1887 : fegyelmileg büntethető volna; tek , h. az 18b7 ; XXVIII. t.-cz. 3. §. alapján XXVIII. a kamarai ügyész sem emelt vádat panaszlott ügyvéd ellen, ezért panaszt.-cz. lott ügyvéd a most jelzett tvszakaszba ütköző fegyelmi vétségben nem volt 1—3- §§• vétkesnek kimondható. De nem volt panaszlott ügyvéd a kamarai ügyősz Wégyelmi éljá- indítványa értelmében az 1874 : XXXIV. t.-cz. 68. §-nak b) pontjába ütköző rás. fegyelmi vétségben sem vétkesnek kimondható, mert panaszlott ügyvéd jelzett kifejezések használatával nem tanúsított olyan magaviseletet, mely az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét sértené. Mindezeknél fogva panaszlott ügyvédet az ellene emelt vád és következményei alól fel kellett menteni. Másrészről tek. azonban az inkriminált kifejezéseket, miután azokra a kifejezésekre a felebbezésben semmi szükség nem volt, de meg különben is helytelen és illetlen dolog a bírónak személyes ügyeit és törekvéseit egy periratban feszegetni, a fegyelmi bíróság panaszlott ügyvédnek ezen eljárását helytelenítvén, őt ezen kifejezések használatáért az ügyvédi rdtás 73. §-a értelmében a Curia ilynemű gyakorlata szerint meginteni és rendreutasítani kellett. (93. decz. 30. 162.) — A magi/, tcir. Curia kisebb fegy. tanácsa: Minth. az e.-foku fegyelmi bíróság ítéletében felsorolt azon kifejezések, melyeket K. Lajos ügyvéd az általa képviselt félnek peres ügyében beadott felebbezésében használl a perben eljárt bíró személyére és a bíróságra sértők, ennélfogva: az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága ítéletének mváltoztatásával K. Lajos ügyvéd az 1887 : XXVIII. t.-cz. 3. §-a alapján fegyelmi vétségben vétkesnek mondatik ki és ügyelemmel arra, hogy eddig még fegyelmileg büntetve nem volt, az 1874 : XXXIV. t.-cz. 70. §. 1. pontja értelmében írásbeli feddésre ítéltetik. (93. máj. 13 201.) 1475. A szegedi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága: Dr. Gy. Mór kamarai tag ellen az 18-7 : XXVIII. t.-cz. :!. §-ába ütköző s az 1874. évi XXXIV. t.-cz. 68. §. a) pontja szerint minősülő fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárást elrendeli s nevezettet közvetlenül vád alá helyezi; mert az eddigi előnyomozás a. kétségtelenül megállapítva lett, h. panaszlott <?gy vidéki vhajtásokra kiküldött irodai alkalmazottjának távirati panaszára „Járásbiróhoz" tzimezve egy sürgönyt menesztett Lippára, melyben azon kifejezések is foglaltatnak, h.: ..segédem botrányos dolgokat közöl biró és vhajtóról, kíméletlenül mtanitlatom bűnöst tve'ny tisztelete és értelmére."' A kérdéses táviratnak ezen hangja, ül. személyeskedő kifejezése pedig kétségtelenül sértését képezik azon tiszteletnek, melylyel a bíróság iránt mindenki tartozik, de ettől eltekintve sem találtatik helyén levőnek, mert hisz akkor panaszlott még meg sem győződhetett arról, h. irodai alkalmazottja nem-e tévedett valami irányban s az általa jelzett vhajtási akadályok valóságosak-e? Ily körülmények között nem jöhet figyelembe panaszlottnak azon védekezése, h. kérdéses távirata nem vol1 hivatalos beadvány s igy be nem lett volna iktatható, mert hisz panaszlott is beismeri, b. az egj bírósági ügyben lett a lippai jbghoz elküldve s igy közömbös az, h. annak czimezése a táviratoknál szokásos rövidített alakban történt s igy az tekintet nélkül a személyiségre, a lippai jbgot illette, a mint az valósággal oda is lett kézbesítve. (92. decz. 17. 510.) — A Curia kisebb fegyelmi tanácsa: A szegedi ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata azzal a kiiga-