Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
DOLOGI JOGOK. Kisajátítás, valamint helyesen tőkésittetett a fenmaradt 474 frt évi jövedelem 5% ka1881 : XLI. mattal, mivel a házak jövedelme a terhek levonás után a tapasztalás t.-cz. szerint az 5%-ot alig haladja meg'. Az a körülmény, h. Sz. Márton az 1889. 23., 25. §§. évre adó alapjául csak 266 frt 25 kr. jövedelmet vallott be és az az állítás, Ház jövedéi- h. az 1890. évi bevallás a kilátásban volt kisajátításra tekintettel czélzatomének megál- san emeltetett oly magas összegre, iigyelembe nem jöhet, mert csak a kilapitása. sajdtitás idejében fenforgó körülményék jöhetnek az érték mhatározására tekintetbe és mert a jövedelem-bevallásnak czélzatos rosszhiszeműsége nem bizonyittatott. Hasonlóképen nem jöhetett figyelembe az a körülmény sem, h. a város a 381. hr. sz. házért egyezségileg 10,000 frtot ajánlott; mert Szt.-Márton ezt az ajánlatot el nem fogadta és igy az a kisajátitásra semmifélekötelezettséget nemhárithat. Valamint másrészt figyelembe nem jöhetett a B.-féle házért kötelezett összegre való hivatkozás, a midőn az a körülmény, h. mily arányban állott ez utóbbinak valódi értéke a Sz.-féle értékével a házak lebontása folytán meg sem állapitható, sőt az előzetesen megtartott becsű szerint a Sz.-féle háznál sokkal értékesebb volt. A kamatok fokára és ezek fizetési idejének mhatározására nézve a m.-biróság tvszerüleghatározott, mert a tjdonost illető kártalanítási tőke után a törvény szerint a késdelmi. tehát 6°/0 kamatok járnak és a mennyiben a kisajátító a birtokba vezetés czéljából 7438 frt 40 krt birói letétbe helyezet, a letéti kamatok mindenesetre az ő javára esnek, de másrészt nem tartozik akártalanitási tőke után kamatot fizetni előbb, mintsem a kisajátitás tárgyát birtokba vette és Szt. Márton alp. a kamatokat 1891. évi ápr. 1-től ázért, mert ez időtől állitólag a házbért már nem kapott, annál kevésbé igényelheti, mivel ezt a kártalanítási eljárás folyamán kellett volna számításba venni. (92. jul. 19. 2998. J. 92. 177.) Lakásbérlő 71. Bp. tábla: Felperesek a B) alatt eredetiben csatolt fővárosi kártalanítása, tanácsi határozattal perrendszerüen bizonyították, hogy azt a házukat, melyben az alperesek ez időszerűit lakást és üzlethelyiséget bírnak bérben, a főváros az általa felállítani szándékolt központi vásárcsarnok czéljára kisajátította, még pedig akként, hogy azt a felperesek folyó évi május hó 1-én üresen a fővárosnak rendelkezésőre bocsátani tartoznak. Azt pedig az alperesek se vonják kétségbe, h. a felperesek eme körülmény miatt mondották fel nekik folyó évi február 3—4. napján a lakást s üzlethelyiséget ugy, hogy ezeket máj. l-re kiürítsék. Habár tehát kétségtelen, h. fővárosi lakbérszabályzat szerint az alperesi bérlemény tekinteteben, annak rendeltetésénél és évi bérösszegénél fogva nem három, de hat havi felmondásnál: volna helye, ha az bizonytalan időtartamra vétetett volna is fel, nem pedig, mint alperesek vitatják, 1889. nov. 1-től számítandó 15 egymásután következő esztendőre, mindazonáltal alperesek a hozzájuk intézett három havi felmondás elfogadását jogszerűen meg nem tagadhatják; mert az 1881. XLI. t.-cz. 28. §-a szerint a bérlők igényei a kisajátítást nem gátolván, e kivételes esetben a fővárosi lakbérszabályzat ezúttal nem alkalmazható, rendelkezéseire sikerrel nem hivatkozhatnak. Minélfogva az elsőbirói ítélet megváltoztatásával, a felperesi felmondást érvényesnek kimondani s az alpereseket a bérlett helyiségeknek 1892. máj. 1-én, illetve a lakbérszabályzat értelmében máj. hó három első napján való kiürítésére, még pedig az 1881: LIX. t.-cz. 37. §. b) pontja alapján, a felebbvitelre való tekintet nélküli végrehajtás terhével kötelezni kellett. Mintli.
