Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

DOLOGI JOGOK. visszautasíthattál] főeskül ajánlott. A tvszéi a tömeg-gondnoki számadás be- Szerzői Jog. szeraését mellőzte, mert fp. köteles lett volna annak idevonatkozó részét Szépirodalmi mj( lölni és másolatban beadni, ezt pedig nem tette meg, a visszautasíthat- dolgozat jogo--- • lanul felajánlott főesku megítélése ellen alperes csak tiltakozott, de el vagy sulatlan közel nem fogadása iránt nem nyilatkozott, mely ok miatt e tekintetben őt lése. pe rvesztesnek kellett nyilvánítani. A gazdagodás összegére nézve a tvszék irányadónak vette azt, h. fp. e. és m.-rendü alp.-sel szemben számított fel 10 írt kárösszeget, melyre egyetemleges felelősség hiányában m.-rendü alj), csak a reá eső fél részösszeg mflzetésében azért volt elmarasztalandó, mert sem fp., sem 2. r. alp. oly okot nem hoztak fel, mely részükre a becslő eskü alkalmazását szükségessé tette volna. Felp.-t 2. r. alp.-sel szemben fentartott pénzbüntetés iránti kereseti zárkérésével a tvszék azért utasította el, mert e.-rendű alp.-sel szemben ez irányn kérésétől fp. elállott, s mivel másodrendű alp. nemcsak perestárs, hanem mint árusító a többszörözést elkövetőnél szigorúbb felelősségre nem vonható, az 1884. XVI. t.-cz. e részbeni nem intézkedése miatt a büntetőtv. 116. §-a rendelkezése volt az irányadó. Bár fp. m.-rendü alp.-ként D. L. könyvkereskedését vonta perbe és M. Kálmánt csak annak kép viselőjéül jelezte, a tvszék utóbbit személyesen azérí marasztaltatta el, mert a védelmet saját nevében terjesztette elő és ezáltal az alperesitést magára vállalta, ezt felp. hallgatással tudomásul vette és azon in nyugodott. A becsatolt naptárt még mlevő példányainak jogosulatlanul többszörözött részének elkobzását mindkét alp.-sel szemben azért mellőzte, mert egyfelől fp. nem mutatta ki, h. ily naptárak a csődtömeg vagyonaként leltározva voltak, de másfelől e naptárak az 1889. évre szólók s mint ilyennek kereslet tárgyát már nem képezik és az azokban foglalt irodalmi részek együttesennem tekinthetők oly értékkel biroknak, h. azok által a forgalomban lét biztosítva lenne, ezek következtében a keresetnek az elkobzásra irányúló kérése már tárgytalanná vált, stb. — A kolozsvári tábla: Az e.-bíróság ítéletének ama részét, mely szerint fp.-t O. Ferencz közadós csődtömege ellenében keresetével elutasította és a perköltséget ezen peres felek között kölcsönösen mszüntette, — oly változtatással, hogy felp.-et ezen alp. elleni keresetével alp.-ség hiánya miatt utasítja el, — helybenhagyja, annak egyéb részét azonban mváltoztatja, fp.-t keresetével 2. r. alp. irányában is elutasítja, stb. Ind.: Az 1884. XVI. t.-cz. a szerző és jogutódai részére biztosított jogok msértését vétségnek nyilvánítja, s pénzbüntetéssel s ennek behajthatatlansága esetén pedig'fogházbüntetéssel rendeli sújtani. Az idézett t.-cz. 5. §-a szerint az írói mü gépi többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése, ha a jogosult beleegyezése nélkül történik, szerzői jog- bitorlását képezi, és minth. a keresetben O. Ferenczről az állíttatik, h. a fp. által irt és az „Erdélyi Hiradó" czimü lap 1888. évfolyamán mjelent „Bordás Mihály" (érzékeny történet) czimü szépirodalmi műnek az uj erdélyi képes naptár 1889. év folyamában a szerző eng'edélye nélkül való kinyomatása és forgalomba hozatala által a szerzői jog bitorlását követte el, eme perben első sorban az képezi eldöntés tárgyát, h. az időközben csődbe jutott O. Ferencz közadós csődtömege ellen az állítólagos jogbitorlásból, ha az fenforogna, érvényesíthetők volnának-e azon jogok, melyek a szerzőt a jogbitorlás elkövetője ellenében a tv. alapján megilletik? A csődnyitás joghatálya a közadósnak csupán végrehajtás alá vonható összes vagyonára terjed ki, a közadós azonban az 1881. XVII. t.-cz. 5. §-ából kitetszőleg a