Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

S68 Pl >LGÁR] TÖRVÉNYKEZÉS. 1868 : LIV. ban előadandó érvek alatt az 1881 : LIV. t.-cz. 21. §-ban felsorolt személyi t.-cz. minősítéstől leülömbözö más tárgyi körülményekre vonatkozó azok az érvek 221. §. értendők, a melyek a birót az eskü meg, nem Ítélésére tárgyi okból indítják Eskü, s melyek a perben fel nem hozatván, vagy bé nem hizonyittatván, többé nem érvényesíthetők. Ellenben az 1881 : LIX. t.-cz. 21. §-ában fel sorolt személyi minősítési mozzanatok fenforgása esetén az esküt az erkölcsi alaj> hiányából általában meg nem engedhetőnek mondja ki a törvény akkor la ha e személyi minősítési mozzanatok a perben fel nem hozattak) hanem csak az eskütételekor merülnek fel. Az 1881: LIX. t.-cz. 21. §-a, ;i mely nem folyománya az 1868 : LIV. t.-cz. 222. §-nak és azzal ily összefüggésben nem áll, arra akart a peres félnek módot nyújtani, h. az ellenfelének már jogerejüleg odaítélt eskü letételét a fenforgó személyi minősítési mozzanatok kimutatása esetén meggátolhassa az esküt letenni szándékozó személynek az igazság felfogásában váló képcsse'gi hiánya miatt (a) ós bj pontok) illetőleg az igazmondásban, való megbízhat lansága miatt (utolsó bekezdés). Ez értelmezés helyességét bizonyítja az 1881 : LIX. t.-cz. 22. §-a is, mert ha a felp. fél az ellenfelének már jogerejüleg odaítélt eskü letételét meggátolhatja oly esetben, a mikor az ellenfelének igazmondásban való megbizhatlansága a per megindítása után hozott büntetőbírósági ítélettel bizonyítható, akkor nincs elfogadható ok arra, h. a peres fél az ellenfélnek már jogerejüleg odaítélt eskü letételét ne gátolhassa meg oly esetben, a mikor ellenfelének igazmondásban való megbizhatlansága és az a feltevés h. az esküt a nem igazra is letenni képes, már a per megindítása előtt meghozott büntető bírósági ítélettel bizonyítható. De az oknyomozó értelmezés mellett az 1881 : LIX t.-cz. 21. §nak nyelvtani értelmezése is szól. Mert a törvényszakasz nem azt mondja ki, h. a bíró az esküt meg nem ítélheti annak, a ki az ott körülirt minőségi bűntettben bűnösnek mondatott ki, hanem azt mondja ki, h. az esküre nem bocsátható. E szöveg' magában foglalja azt az esetet, h. az eskü már jogerejüleg oda ítélve van, de annak letétele akadályozható meg a. nélkül, h. e megakadályozásnál kizárva volnának a per megindítása előtt már meghozott büntető Ítéletek. Azonban az 1881 : LIX. t-cz. 22. §-ból vont hasonlatosságánál fogva a perbeli ítéletek hatályon kívül helyezése mellett a per folytatólagos tárgyalását és uj határozathozatalt kellett elrendelni. (92. decz 14. 12494.) 925. Curia: Azon kifogás, h. a főesküvel megkínált személy szellemi fogyatkozás miatt azt letenni képtelen, nem vehető figyelembe, ha gondnokság alá helyezve nem lévén, saját személyében szerepelt a perben. (6947/86.) 22§ & 02<i. Curia: Alperesek tagadván azt, h. a közadós elleni követelésükre nézve kielégítést a közadóstól nyertek volna, ezt bizonyítani a felp. tömeggondnok tartozott. Felp. ennek bizonyítására az alp.-eket főesküvel kínálta meg. Eltekintve azonban attól, h. felperesnek saját perbeli előadásából nyilvánvaló, h. a főesküvel bizongittatni kivánt tények állítása szintén csupán feltevésen alapul s igy az mint határozatlan ténybeli állítás a főeskü általi bizonyításnak tárgya már ez okból sem lehet, a felp. által tagadó alakban kínált főeskü az alp.-eknek meg' nem ítélhető már azért sem, mert alp.-ek azt el nem fogadták, hanem a felp -nek visszakínálták. A felp. tömeggondnok pedig akkor, a mikor a csődtömeg érdekében igényt érvényesít harmadik személyek irányában és az igényének alapját képező ténynek tagadása folytán főesküvel kíván bizonyítani, a főeskünek, mint bizonyítási