Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

P< >LGÁR] TÖRVÉNYKEZÉS. 365 való mvizsgáltatását kérelmezvén, a K. T. 34. §-áuak rendelkezése a fen- 1868 : LIV forgó esetben irányadó nem lehet, alappal egyáltalán nem bir, mert a t.-CZ. könyvek felmutatása nélkül a szakértői vizsgálat nem eszközöltethetvén, a könyvek szakértők által való mvizsgálásának elrendelése a könyvek felmutatására! egyértelmű volna: helybenhagyja. (91. jun. 3803. Ü. L. 1891. 28.) 903. Smsz. A perbeli beadványoknál, ngy az azok kiegészítő részét §• képező mellékleteknél használandó nyelv kérdése nem a prdts. hanem a köz- 4? okiratokjogi természetű 18G8 :44. t.-czikkben lévén szabályozva a nyelv kérdé- kai való bizosére vonatkozó és természeténél fogva közigazgatási jellegű intézkedés által nyitás. netalán okozott sőrelem a prdtsban szabályozott jogorvoslatok tárgyát nem képezheti. (70. jul. 13. 10748.) 90í. Curia: Valamely okmány tartalma nem kifogásolható azért, mert csak másolatban mutattatott be, ha az aláíró fél aláirását nem tagadta és az eredetinek felmutatása iránt kérelmet elő nem terjesztett. (91. okt. 1. 137. D. XXXI. 30.) 905. Curia: Perben nem álló személy ellen okirat megszerzése végett indított alkereset hivatalból visszautasítandó, mert ezen kérdés külön perre tartozik; alkeresetnek közös okmány felmutatása czéljából csak a perbeni ellenféllel szemben lévén helye. (84. decz. 10. 3955. P. T. IX. 19.) 906. Lfi.: Okmánynak általában és igy végrendelet felfedezését is — 188. §. akár alkeresetteL akár anyagi törvényeink megengedte külön keresettel — Közös okirat. csak azon fél követelheti, aki érdekeltségét beigazolta. (73. okt. 24. 8386. D. r. f. XI. 73.) 907. Lfi.: Az üzleti könyvek természetüknél fogva a felekkel közös okmányoknak nem tekinthetők. (73. máj. 5. 3796.) 908. Lfi.: Az 188. §. nyilván oly okirat előterjesztéséről szól, mely mint közös az ellenfél birtokában van; a törvény e szavai szerint tehát kétségtelen, miszerint csak oly okirat előterjesztése követelhető, mely tényleg létezett s azon czélból állíttatott ki, h. a kérelmezőnek bizonyítékul szolgáljon. Ily helyzetben az, h. az előadatni kívánt okirat tényleg és valódilag kiállíttatott e's létezett, tagadás esetében bebizonyítandó'. (76. ápr. 3. 2922. D. r. f. XVI. 17.) 909—911. Smsz : Ha valamelyik fél a kitűzött tanúkihallgatási ha- 196. §. táridőről nem értesíttetett, e miatt emelt panasza folytán nemcsak a későbbi A tanú kihallbirói cselekmények, s névszerint az ily hihallgatás eredményére fektetett gatása. határozat, hanem maga a távollétében eszközlött tanúkihallgatás is megsemmisítendő s a tanúnak újból leendő kihallgatása rendelendő el. (72. febr. 15. 732. D. r. f. VI. 12.) — Azonos: Smsz., 1871., jan. 24. 13. 913/70. (D. r. f. IV. 38.) Ellenkezően a Smsz. 26232/79. és a Curia 5169/84. sz. a. kimondták, h. az értesítés elmulasztása nem semmiségi ok akkor, ha az ítélet nem a tanúvallomásokra lett alapítva. 912. Lfi.: A hit alatt kihallgatott tanuk vallomásának bizonyító erejére nézve közömbös azon körülmény, h. a tanuk a vallomásukra vonatkozó jegyzőkönyvnek aláirását mtagadtcúc. (81. ápr. 12. 1472.) 913. Bp. tábla: Miután folyamodó G. Béla az 5089/1889. a 348/1890 206. §. és 3691/1890. sz. a. végzésekkel a fentebb emiitett rendbüntetések viselésé- Tanuzásí nek terhe mellett kitűzött tanúkihallgatási határnapokra nem jelent meg és kényszer. elmaradását sem igazolta; miután az utóbbi szempontból a felfolyamodásban felhozott az a kifogása, h. mint a perben érdekelt a tanuzást jogosan