Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

366 POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉS. 1868 : LIV. nitagadhatta, figyelembe azért mm jöhet, mert ez a körülmény öt a bíróság t.-CZ. előtt való mjelenés kötelezettsége alól fel nem menti és esetleg csak arra jogo206. §. sitaná fel, h. a bíróság előtt mjclenve és érdekeltségét kimutatva, a tanuskoTanuzási dást ugyanott mtagadhassa; és miután végül az ennek következtében a kényszer. 348/1890., 794/1890. és 5456/1890. sz. alatti végzésekkel reá kiszabott 15, 30 és 300 frtnyi rendbüntetés a XX. a. fekvő, a szegedi magy. kir. pénzügyigazgatóság által foganatosított és 1891. jan. 24-én mkisérlett végrehajtásról felvett jegyzőkönyv tanúságaként vagyon hiányában rajta behajtható nem volt, az e.-biróság ezen rendbüntetéseket a prdts 206. §-a alapján szabadságvesztés-büntetéssel indokoltan helyettesitette. A szabadságvesztésbüntetés neme és tartalma tekintetében, azonban az e.-biróság neheztelt végzése mváltoztatandó volt; mert miután a prdts. felhívott 206. §-a a megjelenni vonakodó tanú maximális rendbüntetését esetenként 300 frtban állapítja meg; miután az 1880 :XXXVII. t.-cz. 13. §-a értelmében az ugyanezen törvény 4. §-a szerint hatályban fentartott rendbüntetések verne, ha azok 300 frtot meg nem haladnak, elzárásban állapítandó meg; miután ennek a büntetésnemnek alapján az 1879 : XL. t.-cz. 22. §-a szerint minden 10 frt és 10 frton felüli kisebb összeg után egy-egy napi elzárás alkalmazandó; miután végül az a körülmény, h a fentebbi 3 rendbüntetés behajtása a felfolyamodón egyszerre kísértetett meg, nem szolgálhat indokul arra, hogy a rendbüntetések az átváltoztatás szempontjából összesittessenek és pedig már csak azért sem, mert az összesítés a jelen esetben a büntetés enyhítése czéljából elfogadott büntetőjogi cumulatio alkalmazásának elveivel éppen ellenkezően a felfolyamodóra a büntetésnem és ezzel kapcsolatban annak időtartama tekintetében is sulyositást vonna maga után; nem forog fen ok arra sem, h a rendbüntetések helyettesítésére nézve az 1880 : XXXVII. t.-cz. 13. §-ában mjelölt büntetésnemtől eltérés történjék és h. ennek következményekép az 1878 : V. t.-cz. 53. és nem az 1879 : XL. t-cz. 22. §-ában mbatározott helyettesítési kulcs alkalmaztassák. Ezen alapon tehát a büntetésnek csak az a neme és tartama lelhetvén alkalmazást, a mely helyt nem nyerhetne akkor, ha a rendbüntetések felfolyamodón külön-külön végrehajtatnának: az e.-biróság" végzése ezen értelemben megváltoztatandó és a felfolyamodóra, kirótt rendbüntetések az 1880: XXXVII. t.-cz. felhívott 13. §-a alapján az elől jelzett 35 napi elzárással helyettesitendők voltak. (91. jan. 11. 4322/90.) — Curia: A felebbezés hivatalból visszautasittatik; mert a neheztelt végzés nem tartozik az 1881 : LIX. t.-cz. 59. §-ában elősorolt azon m.-birósági végzések közé, a melyek ellen további felebi)vitelnek van helye (91. nov. 12. 7843) 218. §, 914. Smsz.: Rendes perben a tanúvallomások felett nem a pertárba, A felek észre- hanem a tszék iktató hivataléiba beadott észrevételek el nem fogadhatók. (73. vételei a tanú- febr. 28. 1817. D. r. f. IX. 10.) vallomásra. ^15. Lfi.: A tanúvallomások feletti észrevételekben történt hivatkozás ujabb tanukra, szintén figyelembe vehető ós a tanuk kihallgatása elrendelendő, ha annak oka, h. a tanukra hivatkozó fél tanúit a per során meg nem nevezhette, az ellenfél volt, s a másik fél csak a kihallgatott tanuk vallomásából értesülhetett az általa tanúképpen felhívni czélzott egyének nevéről. (77. máj. 29. 284. D. r. f. XVIII. 42.) 212. §. 916. Curki : Oly esetben, midőn jogelv alkalmazásáról van szó, (arról Szakértők, t. i., h. a zálogbavevő tartozik-e a nála elzálogosított sorsjegyek kisorso-