Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

284 TELEKKÖNYV] RENDTARTÁS. Telekkönyvi alá, b.a a hitelezőnek biztosítás követelhetéséhezyaló igénye a válságos idő rendtartás, keletkezett szerződésen, vagy anyagi jogi törvény rendelkezésein alapul. 87.. 88. §§. mint például az anyagi váltótörvények a biztosítási visszkeresetet tárgyazó 25. és következő szakaszok, a kereskedelmi törvénynek a megtartási jogot tárgyazó 3Ö9. §., a bizományos zálogjogát tárgyazó 379.'§., a szállítmányozó zálogjógát tárgyazó 388. §., a fuvarozó zálogjogát tárgyazó 411. §., az ország egy részében hatályban levő osztr. ptk. 834. §., 1365. §. 1428. §. stb., de magában az, b. a hitelező akár a vhtási törvény, akár a tkvi rendt. alaki jogot tárgyazó szabályai szerint azon helyzetben volt, h. követelésére nézve biztosítást szerezhessen, már a csődtörvény 31. §. rendelkezéséhez képest nem állapit meg biztosítás követelhetésére való anyagi jogi oly igényt, mely a csődtörvény 37. §. 3. pontjának alkalmazhatását kizárná ; tekintve, h. magábanvéve az, h. a tkvi rendelet 88. §. szerint a hitelezőnek tisztán alaki jogi alapon módjában állt váltón, adóslevélen vagy kereskedelmi könyvkivonaton alapuló lejárt követelésére nézve zálogjogi előjegyzést kérni, már azért sem állapit meg a hitelező javára az adós ellen keresettel is érvényesíthető, a csődtörvény 27. §. 4. pontja értelmében vett anyagi jogi oly igényt, melynél fogva az adóst biztosítás adására biró ítélet által is szoríthatná, mivel már a zálogjogi előjegyzés intézménye nem tartozik az anyagi magánjog körébe és mivel a tkvi rendt. II. rész Vili. és IX. fejezete egyáltalában csak azon alaki szabályokat tartahnarzák, a melyek mellett az anyagi magánjog szabályai szerint egyébként már keletkezett magánjogi igények nyilvánkönyvileg bejegyezhetek, de magukat a bejegyzendő jogokat meg nem állapítják; tekintve, h. a Curiának fentérintett elvi kimondása szerint nemcsak a közadósnak személyes biztosítási cselekményei támadhatók meg, hanem azok is, melyek törvény szerint az állam közege által az ő (az adós) rovására teljesíttetvén, jogilag az ő cselekményeinek tekintendők, miből következik, h. a csődtörvény 27 §. 3. pontjában mhatározott válságos időben a hitelező kérelmére a tkvi hatóság által elrendelt zálogjogi előjegyzés által nyert biztosítás is mtámadhatás szempontjából teljesen egy tekintet alá esik az oly biztosítással, a melyet, a közadós maga adott; tekintve, h. éppen ugy, a mint a végrehajtás utján szerzett zálogjognál az adósnak jogcselekvényét a kiküldött végrehajtónak eljárása helyettesíti, a zálogjog utján kieszközölt biztositásnál a közadós cselekményét a tkvi hatóságnak eljárása helyettesíti; tekintve h. az előjegyzés czélja lényegileg- éppen az lévén, h. az adós ingtl. vagyonára biztosítás szereztessék, ebből okszerűen az következik, h. azon körülmények között, a melyek között a maga a hözadós által ingtl.-aira adott biztosítás mtámadható lenne, szükségképpen mtámadhah'niak kell lennie azon biztositásnak is, melyet a hitelezőnek a mtámadható czél elérésére (a biztosítás) irányzott fellépése folytán az adósnak mliallgatása nélkül, de az ő rovására a tkvi hatóság rendelt el; tekintve, h. a törvényhozóról fel sem tehető, h. végrehajtó hatalmával — a fenforgó kérdésben a tkvi hatóságot gyakorló közegei által — segédkezet nyújtani akart oly biztosítás megszerzéséhez, melynek adásától magát az adóst s melynek elfogadásától magát a hitelezőt egyenesen eltiltja; tekintve, h. a csődtörvény 27. §. pontjában foglalt rendelkezések az ezen törvény hozatalának alapjául szolgált javaslatban' a 27. §. 2. pontja alatt vannak felvéve, á .javaslat részletes indokolásának ezen pontra vonatkozó részében pedig világosan ki van mondva, „h. a