Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
TELEKKÖNYV VI RENDTARTÁS. állapittatotl az alp. mini néhai H. K. mán maradi ingó vagyonnak az /•' Telekkönyvi alatti hagyaték átadó végzés alapján tjdonosa az imént jelzett, 212''. frt rendtartás. 58 kr. tőkének ós 6 /,, kamatának felp. kezéhez leendő mfizetésére kö- 7^~74- fteleztetett, ugy szintén abban a részben, mely által a perköltség a peres b) Az^ <>r<>lcfelek között kölcsönösen mszüntettetett, bhagyatik, egyebekben mindkét hagyó és az alsóbb bíróság ítélete mváltoztattatik és felp. a kereseti követelésnek örökös ellen. 2123 frt 58 krt mhaladó részével csak az esetre utasittatik el, b. alj), főesküt tesz arra, U. a ff) alatti 1879. márcz. 19-én kelt közjegyzői okirat kiállítása alkalmával H. U-nak átadott értékpapírokat utólag magához váltotta s azok 10,000 frtnyi értékél H. U-nak készpénzben kifizette. Ellenkező esetben szavatossági kötelezettsége a néhai H. K. után hátramaradt s az F) alatti végzés szerint alp.-nek hagyatékbiróságilag átadott ingatlanokból II. U-ra jutandott illetmény tekintetében is megállapittatván, köteles alp. felp.-nek további 1876 frt 42 kr. tőkét és ennek 1881. szept; 5-től számitandó 6° „ kamatát mfizetni. Ind. : Alp.-nek, mint H. U. jogutódjának a néhai H. után maradt hagyatéki vagyonági minőségének megállapítása mellett, a hagyatékul kimondatott 19.112 frt 30 kr. ingó vagyonnak H. U-t ági örökösödés czimén illetendett 1 't rész erejéig 2123 frt 58 kr tőkében s ennek kamatában történt elmarasztalását illetőleg a másodbiróság itóle az elsőbiróságnak felhívott s ide vonatkozóan teljesen mfelelőnek talált és elfogadott indokai alapján hagyatott helyben. A néhai H. K. után maradott az F) a. átadó végzésben részletezett ingatlanokból II. U-ra oldalági öröklés czimén szállandott ingatlanok tekintetében is helyesen mondották ki az alsóbb bíróságok, h. azok ági vagyont képeznek és h. miután a H. U. örökségi várományára a tkkvi rdts. 74. §-a joghatályával szerzett végrehajtási zálogjogot megelőzőleg alp. a H. U. örökségi járulékát a 2-/. és ff) alatt becsatolt közjegyzői okirat szerint mvette, a 74. §. szerint szerzett jognak hatálya a miatt, h. H. K-ra a H. K. után maradt ingatlanok, ül. azok egy része tényleg át nem szálltak elenyészett, végre helyesen mondották ki. azt is, h. alp., mint a kinek cselekménye a most jelzett eredményt előidézte, az esetre és csak annyiban tartozik szavatossággal, e mennyiben testvérével H. U-val mint örökségi várományossal a hitelezőknek, fenforgó esetben tehát felp.-nek mkárositása végett összejátszott. Felp. a keresetét arra fektetvén és a per során is azt vitatván, h. a 2' . alatti köziratban foglalt az a jogügylet, mely szerint H. U. a néhai H. K. ingatlanaiban s ezekkel kapcsolatos uri jogokban reménylett örökrészét alp.-nek eladta, csak szüdeges volt, a mennyiben az okiratban nyugtatott 10,000 frt vételárösszeg tényleg meg nem fizettetett, iU. mert a lefizetettnek beismert és az okiratban ilyen nyugtázott vételár a vevőnek, alp.-nek nyomban az okirat kiállítása után visszaadott, a bizonyítási kötelezettség erre nézve kétségtelenül felp.-t terhelte. Felp. annak biznyiotása végett, h. az említett vételár alp.nek visszaadatott tanura hivatkozott és alp.-t a tagadó főesküvel kínálta meg, továbbá azt hozta fel, h. alp. daczára annak h. a 10,000 frt kifizettetett, ez összeg erejéig zálogjogi bekeblezést eszközölt ki, végre, h. H. U. az az állítólag kifizetett 10,000 frt vételár iránt alp.-t mperelte. Felp.nek ez utóbbi ténykörülményre fektetett érveléseit az elsőbiróság ide vonatkozólag felhozott indokai szerint helyesen mellőzte. A tanú kihallgatása szükségtelen, mert alp. a tanúval bizonyítani kivánt azt a tényt, h.
