Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
278 TEL E K KÖ X Y YI RENDTARTÁS. Telekkönyvi előzően alp.-nek, mely öt a hagyatéki ingatlan javakból megillette, minélrendtartás. fogva az öröklött ági természetű ingó hagyatéki tömegből H. U-ra szállott 72— 73. §. 1 g részre nézvealp. jogszerzésénekkutforrásául nem a 2-/. a. okirat, hanem b) Az örök- egyedül az 1880. ápr. 10-iki, h. tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt lemondás hagyó és az tekintendő s mint ebből ismét az következik, h. miután 2'/. alatti okiraörökös ellen, tokban csak az ingatlanokból járó örökségi rész adatott el alp.-nek a lekötött 1000 frtnyi vételárért, ezen vételárban az ingókból kijárt örökségi rész ellenértéke nem is foglaltathatik, és h. ebből folyólag az 1880. évi ápr. 10. alp. javára szóló lemondás a kiemelt jogi minőségű ingó hagyatéki tömeg 1/g részére nézve, mint visszteher nélküli átruházás, ajándékozásnak tekintendő, az ajándékozás pedig az ajándék értéke erejéig az ajándékozáskor fennálló tartozások tekintetében a hitelezővel szemben szavatosságot állapit meg ; minth. végül azon időben, midőn az ing-ókból kijáró örökségre nézve az ajándékozást magában rejtő lemondás történt és elfogadtatott, vagyis 1888. évi ájn\ 10-én, a felp.-i követelés nemcsak, h. fennállott, de 4118/88. sz. kérvény mellett hiteles alakban bemutatott tkvi kivonatok teheralapja szerint H. U. reménybeli örökrészérc a tkvi prdts 74. §-ábau körülirt joghatályu zálogjoggal végrehajtási utón biztositva is volt és alp, nem is állítja, h. fivére H. U-nak alp. javára szállott örökségrőli lemondás idejében (1880. ápr. 10.) a követelés fennállásról és a feltételes zálogjog bejegyzéséről tudomással nem birt, eme körülmények ismerete mellett pedig alp. a H. U-ra szállott örökségének ama részére nézve, mely az emlitett jogi természetű ingó érték Vedéből állott és mely kizárólag. H. U-nak lemondási ténye által tekinthető alp. által mszerezettnek s ez alapon az F) alatti végzésben átadottnak is, jóhiszemű szerzésre nem hivatkozhatik, mivel a 2'/. alatti okirat alapján alp. H. U-nak a hagyatéki ingatlanokból kijáró örökrészét már előzőleg mvevén, sőt a 10,000 frtnyi vételárat felp., feltételes zálogjoga előtt a jelen pontban hivatkozott tkvi kivonatok teheralapjának tanúsága szerint az általa mvett reménybeli ingatlan örökrészre zálogjogilag' is biztosítván, tudnia kellett azt, h. a mennyiben az érintett lemondás következtében H. U-nak a hagyatéki ingókból kijáró örökrészi részét is megnyerendi, ez által H. U-nak előtte mint legközelebbi rokona előtt kétségkívül ismeretes vagyontalansága és minden más fedezetnek hiánya folytán, a kielégítési utolsó alap is elvonatik a jóhiszemű hitelezők elől: mindezeknélfogva alp.-nek úgyis mint ajándékozottnak szavatosságát a felp.-i követelés tekintetében, a fent kiemelt jogi természetű ingó hagyatéki érték 1/9 része erejéig feltétlenül megállapítani és miután az emiitett jogi jelentőségű ingó hagyatéki érték a kifejtettek szerint 19,112 frt 30 krt, annak l/9 része, tehát 2123 frt 58 krt tesz ki, mely értéket alp. H. K. hagyatékában H. U. jogán, ennek ajándékozást rejtő ós rosszhiszemű lemondása révén átvett, alp. terhére a marasztalási tőkét a kereseti 4000 frtnyi követelésből, az általa átvett H.] U-féle ingó örökségi rész értékében vagyis 2123 frt 58 krban mhatározni s ezenfelül a jóhiszemű hitelező felp sérelmére törtónt örökségrőli lemondás folytan eszközölt hagyaték átadás napjától a törvényes kamatot is alp. terhére felróvni kellett. — Pozsonyi Ítélőtábla : Hhagyja. — Curia: A kör. ítélőtábla ítélete, a mennyiben az által alp.-nek szavatossági kötelezettsége H. U-nak felp. irányában fennálló 4000 frt tőke tartozásából 2123 frt 58 kr. tőke és ennek 1881. szept. 5-től számítandó 6"0 kamata erejéig meg:
