Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

TELEKKÖNYV] RENDTARTÁS. 277 iÜ. hézagosnak bizonyult családi értesítőre fektetett és a rokonsági viszony Telekkönyvi és fok kimutatásának hiányát hangsúlyozó, a hagyatéki eljárás során el- rendtartás, foglalt álláspontjának azonban merőben és igazolatlanul ellenkező védelme 72—74. figyelembe nem jöhetett. Ugyan a XXX. sz. hagyatéki iratok, nevezetesen b) Az öröka hagyatéki és pótleltár, valamint az 1880. évi ápr. 10-iki és 1881 jul. hagyó és az 31-iki kétrendii hagyaték tárgyalási jegyzőkönyvnek, a hagyaték állagának örökös ellen. megállapítását tárgyazó részei tanúsítják továbbá azt, h. néhai H. K. után a keresetben részletezett, leltárilag 64,238 írt 60 krra felbecsült és kétségkívül öröklött ági vagyon természetével biró ingtl.-okon kívül, leltárilag felvétetett 44,840 frt 30 kr. becsértékü ingóság is. Miután azonban az 1881. évi jut 31-iki tárgyalási jegyzőkönyv szerint az érdekelt összes örökösök hozzájárulásával, az utóbb érintett ingóságokból közszerzemény czimén alp. mint közszerző hitvestárs javára 12,864 frtnyi érték kihasittatott, a közszerzemény másik fele vagyis 12,864 frt érték, mint az örökösök fenti megállapításához képest szinte szerzemény, figyelemmel alp.-nek hitvestársi öröklési igényére, hasonlóké]) levonásba hozandó, ennélfogva a leltárilag összesen 44,840 frt 30 krnyi értékben összeirt ingó hagyatékból a hagyatéki eljárás nyújtott fenti adatok alapul vételével csak 19,112 frt 30 krnyi érték jelentkezik oly öröklött ági ingó vagyonnak, melyben ép ugy mint a hagyatéki ingatlanokban végrendelet, felmenők és leszármazók hiányában, H. K.-nak fent I. HL alatt felsorolt törvényes oldalági örökösei, ezek között '/,, rész arányában H. U. hivatvák, alp. hitvestársi öröklését megelőző kizárólagos oldalági törvényes öröklésre. Az ingó hagyatéki tömegből az örökösök ági értéknek 11), 112 frt 30 krral való számításba vétele, mint á hagyaték állagának az 1881. jul. 31-iki hagy. tárgyaláson történt végleg'es megállapításán gyökerező alp -sel szemben annyival is indokoltabb, mert alp. a jelen per során maga sem állította, h. néhai H. K. után emiitett jogi természetű ingóság egyáltalán nem maradt, de sőt a hagyatéki eljárás során, jelesül az 1880. évi ápril 10-iki tárgyalási jegyzőkönyv 20. lapján II—IV. pont alatt maga alp., ki H. K. halála után az egész hagyaték birtokában maradt, az öröklött ági természetű ingók értékét 20,000 frtot is meghaladó összegben vallotta be, az általa bevallott ezen összegen alul 19,112 frt 30 krral felvett érték tehát szerzeménynek már annálfogva sem minősülhet, mert az alp. által beismert ági természetű ingó vagyonérték összegét meg nem haladja. Minth. pedig ezek után bővebb megokolást nem igényel az. h. H. U.-ra néhai H. K. után ennek halálától oldalági törvényes öröklés Czimén örökség ipso jure szállott, mely örökség az ingatlanok \'9-ed részén felül, a hagyatéki ingókból 19,112 frt 30 krnyi ági értéknek 1 9 részéből is állott, minth továbbá kétségtelen, h. H. K. hagyatékának ezen részét alp. csak H. U.-tól s ennek jogán szerezhette meg- és igy a hagyaték eme része az F) alatti végzésben csak H. U. jogán tekinthető alpi javára átadottnak, mi különben ugy a hagyatéki egyezségben, mint F) alatti végzésnek H. U. lemondására vonatkozó hivatkozásában határozott kifejezést is nyert, minth. továbbá az alp. által védelmére felhívott 2- . a. adásvétel, mint alább kimutattatok, csak a H. K. után neki átadott ingatlan hagyatéki tömeg tekintetében mentheti fel alp.-t a szavatosság alól, de nem a kiemelt jogi természetű ingó hagyatéki tömegre nézve is, még pedig azért, mivel a 2- . a. köjegyzői okiratban H. U. kifejezetten örökségének csak ama részét adta el a hagyatéki tárgyalást és felp. feltq^V'Érfegpgának bejegyzését meg-