Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
276 T B LEKKÖNYV1 I >' E NDTA RT Á S. Telekkönyvi talanságát ki nem mutatta. Az alp.-i védelem amaz első részének helye* rendtartás, ségéhez, mely a tkvi rdts. 74. §-a alapján kieszközölt feltételes zálogjog 72—74. §. hatályossága ellen érvel, a nagym. m. kir. Curiának 34. sz. döntvényére b) Az örök- való figyelemmel elvi szempontból kétség nem férhet ugyan, de ez a védehugyó és az lem jelen esetben ügydöntő jelentőséggel nem birhat, mert a kereset nem örökös ellen, annyira a szerzett zálogjog érvényesítésére van irányozva, mint inkább ama szavatossági jogalapra van fektetve, melyet felp., mint fentebb előadatott, H. U.-nak örökségéről alp. javára a zálogjog bekebelezését követőleg történi lemondásából, valamint ezen lemondásban benfoglaltnak vélt ajándékozási lói származtat le. Ezen jogalapon pedig, miután alp.-nek ez ellen irányuló védelme, mint alább részletesen kimutattatik, mindenben el nem fogadható, a keresetnek, habár csak részben, de feltétlenül kellett helyt adni az alábbi indokokból. A XXX. sz. a. becsomózott hagyatéki iratok ugyanis kétségtelenné teszik azt, h. a végrendelet, felmenők és leszármazók hátrahagyása nélkül 1878-ik évben elhalt H. K. után oldalági törvényes örökösökül az örökhagyó három testvére utáni következő leszármazók maradtak éspedig: I. J. nevü fitestvére utáni gyermekek: á) H. férj K. M.; b) H. M.; c) H. újból férj. Ch. E., jelenlegi alp.. ki egyúttal néhai H. K.-nak hitvestársa volt; II. nővére H. férj. B. R. utáni a) B. J.; III. nővére H. férj. T. M. utáni a) T. férj. Sz. M, b) T. Gy. minélfogva az I. b) alatt mnevezett H. Ü. felp.-nek adósa, figyelemmel alp.-nőnek mint egyúttal az örökhagyó Tí. K. hátramaradt özvegyének bitvestársi öröklési igényére, az öröklők ági vagyonjogi természetűnek igazolandó hagyatéki tömeg 1 4 része erejéig törvényes öröklésre feltétlenül Arolt hivatva és H. K. hagyatékának ezen jogi minőségű része, a fenti arányban, az örökhagyó elhalálozásával ipso jűre H. U-ra szálltnak tekintendő. Igaz ugyan, h. a XXX. sz. hagyatéki iratoknál fekvő anyakönyvi kivonatban, Ül. örökhagyó H. K. atyja H. J. utáni családi értesitőben, H. U. és I. alatti nővéreinek hasonnevű atyja H. J., a. közös törzs leszármazói között elő nem fordul, de miután 1880. évi áprij 10-én felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvhöz 10/. alatt mellékelt és ugy néhai H. K.-nak, mint a fentebb II. és III. alatt mnevezetteknek közös törzse id. H. J. által 1844-ik évben alkotott és a hagyatéki tárgyalásnál az örökösök részéről érvényesnek, illetve valódinak elismert és a jelen per során alp. által kifogás tárgyává nem tett végrendeletben az I. alattiak atyja H. J., mint a közös törzstől származott egyik gyermek szintén örökösként van nevezve testvérével H. K.-lyal egyetemben, miután továbbá az ugyan.-; ott mellékelt 12'/. alatti osztálylevél szerint H. U-nak és I. a) és c) alátl mnevezett testvéreinek atyja H. J., a közös törzstől származott vagyonban az emiitett végrendelet értelmében testvérével örökhagyó H. K.-lyal osztozr kodott, miután végül H. Y. atyjának H. J.-nek, a közös törzstől való leszármazása és örökhagyó H. K.-hoz való testvéri kapcsolata az 1881. évi jul. 31. hagyaték tárgy, jegyzőkönyvhöz hiteles alakban mellékelt nemesi oklevél kihirdetési jegyzőkönyvéből is kitűnik, sőt' eme vérségi összeköttetés alp.-nek a fentemiitelt 1890. áprü 10-iki tárgy, jegyzőkönyvhöz 11/. alatt mellékelt esketési anyakönyvi kivonatával, valamint a baláleseí felvétellel is támogattatik, mindezeknél fogva a II. K. utáni fentebb I. IH. feltüntetett, a. hagyatéki eljárás nyújtotta hiteles adatokon nyugvó és hagy* tékbiróilag is elfogadott s közvetve az F) alatti átadó végzésben is elismert törv. öröklési rendnek helyességéhez kétség nem férhetvén, alp -nek a hibás,
