Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

254 ÖRÖKLÉSI JOG' ÉS ELJÁRÁS. Utóöröklés. tényleges érvényesítése ellen annak idején kifogással nem élt, felp. hátrányára Hitbizományi nem magyarázható. Miután pedig1 a végrendelet amaz intézkedése, h. az helyettesítés, együttesen s minth. egyetemlegesen haszonélvezetre hivatott S. B., és T. elhalása esetére felp.-t nevezi ki utóörökösül s h. a kérdéses ingatlant mindenkor a S. ág férfi tagjai javára kivánja fentartani s h. ugyanezen végrendeletben örökhagyó határozottan kijelenti azon vagyont, melyben felp.-eket kivánja részeltetni, határozottan odamutat, miként örökhagyó a kérdéses hagyatéki ház örököséül a S. ágat kivánta tekintetni, miután továbbá a végrendeletnek az utóöröklés végnélküli sora kijelölése által oly korlátozó intézkedést tartalmaz, mely az e részti törvényes gyakorlattal ós a szabad öröklés elveivel ellentétes igy önmagában már semmis, miután továbbá ezen végrendeleti intézkedés sem minőségénél, sem czéljánál fogva az alperesileg vitatott hitbizomány jellegével fel nem ruházható s igy ezen irányban eljárást nem igényelhet s miután végül alp.-ek maguk is a reájuk kötelező erejű osztályos egyezségük értelmében a végrendeletnek intézkedéseit elfogadták s érvényesítették a nélkül, h. törvényes öröklési netáni jogaik tekintetében csak fentartással is éltek volna: mindezeknél fogva felp. keresetének helyt adni s javára az itélet rendelkező része értelmében intézkedni kellett. A fenti körülményekre tekintettel, de még azért is, mert ;t 1 ] i.-társak érdekeit érinti s igy perrendszeriileg meg sem vitathatott ötödrend ü alp. ebbeli viszontkeresete, h. a végrendelet korlátozásai elvetésével a peres ingatlanba javukra a törvényes öröklés elve mondassék ki, el volt utasítandó. — Curia: A kir. Ítélőtábla Ítélete mváltoztatik és oly értelemben, h felp. a székesfehérvári 13. sz. tjkvben 5. sor 547/a. alatt foglalt házra nézve korlátlan tulajdonosnak mondatik ki és alp.-ek kötelesek tűrni, la. felp. e jogát a jelen itélet alapján telekkönyvileg végrehajtás utján bejegyeztethesse, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Ind.: Ahhoz kétségnem fér, h. néhai S. J. székesfehérvári kanonok az 1874. évi febr. 18-án alkotott és a keresetlevélhez C) alatt mellékelt végrendelet b) pontjában a székesfehérvári 547/a. hrsz. házról oly módon rendelkezett, a hogyan csak a királyi jóváhagyás által megerősített valóságos hitbizományok iránt lehet törvényszerüleg rendelkezni. A felp. felek, kivéve a várományosok ügygondnokát, egyértelmüleg elismerik, h. a végrendelet kérdéses pontjában meghatározott helyettesítések sorrendé végtelen időkig fenn nem tartható, csak a hatályosság mszünése jogkövetkezményeire nézve ágaznak el nézeteikés ezekből kiindulva származtatnak ellentétes jogokat. A mi a várományosok időelőttiségi kifogását illeti, ez nem bir alappal azért, mert néhai S. .1. végrendeletében az örökösöket arra, h. kir. jóváhagyásérttegyeneklépéseket, nem utasitotta, de tekintettel a fenforgó körülményekre és az átháramlás tárgya értékére, egyenesen ki is van zárva annak a lehetősége, ti. jelen esetben hitbizomány felállítása megengedtessék, illetve ahhoz a kir. jóváhagyás kieszközöltethessék. A fentebbiekből folyik, h. a kérdéses végrendelet 6. pontjában foglalt intézkedés jogilag csakis hitbizományi helyettesítésnek tekinthető. Ennek tekintendő pedig daczára annak, h. végrendelkező a benne megnevezett első részesedőket és az azokat követő jogosultakat hagyományosoknak mondja, mert senki sem korlátozható abban, h. vagyonának mhatározott tárgyaira nézve is a hagyományosnak utóörököst, illetve utóhagyományiM rendelhessen, az ily rendelkezésnek tehát •ugyanaz a joghatálya, mintha a hitbizományi helyettesítés n: örökhagyó egész hagyatéki tömegére