Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉSI JÖG ÉS ELJÁRÁS. vagy annak egy arányos részére von átkoznék. A kérdés tehát csak a körül Utóöröklés. foroghat, h. a végrendelel b) pontjában foglalt hitbizományi helyettesités Hitbizományi jog-hatálya meddig terjedhet, illetve a helyettesitettek közül ki van jogo- helyettesit''-. sitva arra, h. a további helyettesités mszüntetése mellett korlátlan tulajdonjogának megállapítását követelhesse a nélkül, h. mellesleg a végrendelel részbeni érvénytelenítésére volna szükséges a keresetet irányozni, mivel a mit a törvény meg nem enged, az magában véve hatálytalan. Senki sincs elzárva attól a jógiitól, h. örökösének a kortársak vagyis azok közül, a kik a végrendelkezés alkalmával már léteznék, annyi utóörököst rendelhessen, a mennyit rendelni jónak lát és ezek közt az egymásután következés sorrendjót megállapíthassa, de ezek kimerültével a további oly utóörökösre nézve, a ki még csák ezután lesz születendő, vagy ha kortárs is, de utóörökösi joga csak esetleges és c miatt a végrendeletben meg sem neveztetett, a helyettesités joghatályát veszti. Néhai S. J. végrendelete G-ik pontjában a székesfehérvári .">47 a. hsz. házát két testvérének 8. T. és B.-nak együttesen hagyományozta akként, h. mig mindketten élnek, a ház jövedelmeit egészen élvezik, ha podíg mindketten mlralnak, a ház S. G-ra, ennek elhunytával pedig mindig a S. család életbon levő legidősb férfi sarjadékára szálljon. Vagyis a végrendelkező felp.-ben mnevezte a kortársak közül azt a rokonát mint utóörököst, a kire akarta, h. a ház két testvére halála után reá szálljon, de név szerint meg nem nevezte a végrendelkezéskor okvetlenül létezni kellett annak a második legidősb férfi sarjadéknak, a kinek felp. után esetleg következnie kellett volna. A fel[>. elhunyta esetére tett további intézkedés tehát tisztán hitbizományi jogi természet jellegével birván, csakis felp. lehet az az utóörökös, a kinél a. hitbizományi korlátozás hatálya mszakad, a ki tehát ennélfogva korlátlan tulajdonjogának kimondását szorgalmazni jogosítva van. s. K.-né és hasonérdekü pertársainak az az érvelése, h. a helyettesités joghatályának mszüntével a kereseti házra nézve a törvényes örökösödés joga állna be, illetve, h. öröklésre mint végrendeleti örökösök azok volnának hivatva, akik a végrendelet 9. pontjában vannak ilyenekül kinevezve, alappal nem bir. mert egyrészt az örökhagyó végrendeletében nem intézkedett akként, h. a 6-ik pont nem egészbeni teljesülése esetében a törvényes örökösödés álljon be, sőt e pontból mindenesetre a vérendelkezőnek az az akarata következtetendő, h. ő törvényes örökösei kizárásával némely rokonai javára kivételesen kivánt intézkedni, másrészt pedig a végrendelet 9. pontjában az ott felsorolt személyek végrendeleti örökösöknek csak azokra a javakra neveztettek ki, a melyekről az örökhagyó külön nem intézkedett, h. azonban a székesfehérvári 547 a. hrsz. házra nézve külön intézkedés történt, az épen a végrendelet li. pontja bizonyítja Felp. jogán az sem változtathat, h. felp.-nek a végrendelet G. pontjában csak a kérdéses háznak haszonélvezete hagyatott, h. tehát ő. a ki a végrendelet alapján jutott e ház birtoklásához, most tulajdoni jogot nem igényelhet és a végrendeletnek reá nézve kedvezőtlen részét érvényében meg nem támadhatja, a midőn annak kedvező részét már elfogadta; nem változtathat pedig főleg azért, mert miként már felébb kifejtett olt. a hol a hitbizományi helyettesités joghatályának határai vonandók és határozandók meg, az illető végrendelet azon intézkedéseinek érvénytelenítésére, a melyek amúgy is hatálytalanok, szükség nincs, következésképen felp. a helyettesítésből reá eső jogokat igénybe vehette a