Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti perekben a követelt örökrész értékének számszerű előterjesztése nem szükséges: öröklés. a ta reáel határozatlannak nem mondható s így alaki hiányokból el nem utasítható. (93. ápr. 5. 3691'92. Ü. L. 93. 18.) Öröklési 3í)3. Curia : Közös végrendelet, melyben házastársak egymást kölszerződés. csönösen örökösükül rendelik s mindkettőjük elhalta utánra egész vagyonukra nézve intézkednek: örökösödési szerződésnek tekintendő, mely kétoldalú megállapodás jellegével bir. (1892. szept. 27. 339.) Halál esetére 394. Győri tábla: A szattai 4. sz. tlkjkvben 1—10. sz. alatt felvett szóló ajándé- ingatlanokból az örökhagyó O. Zsófiát illetett egy harmad résznyi jutakozás. lékra vonatkozóan az alp. arra alapítja védelmét, h. ő azt a jutalékot az 1886. okt. 13. kelt adásvevési szerződős szerint az örökhagyótól mvette s annak tulajdonjoga az ő javára be is kebeleztetett, igy ez örökhagyó O. Zsófia hagyatékához nem tartozik. Azonban az emiitett szerződésben kötött jogügylet nem tekinthető adásvevési szerződésnek, hanem halálesetre szóló ajándékozásnak; mert a szerződést aláirt tanuk vallomása szerint a szerződés aláírása alkalmával vétel nem fizettetett s alp. a vételárnak lefizetését bebizonyítani meg sem kísérletté ; mert továbbá a tanuk vallomása szerint O. Zsófia, ki a szerződés kiállítása után 10 nap múlva meghalt, a szerződés kiállításakor ugy nyilatkozott, miképp birtokát J. Józsefnek az alp.-nek kívánja átadni s kijelentette, miképp felp.-nek nem ád semmit, mely nyilatkozatok arra mutatnak, hogy 0. Zsófia vagyonáról halála esetére kívánt rendelkezni, mit megerősít az is. hogy a szerződésben alp.-t arra kötelezte, hogy halála után felp.-nek 25 frtot kifizessen. Minthogy pedig az 1876 : XVI. t.-cz. 33. §-a szerint a halálesetre szóló ajándékozás csak abban az esetben érvényes, ha az a végrendeletekre előirt alaki kellékekkel bir, azonban az alp. részéről a tanúkihallgatás alkalmával bemutatott eredeti szerződós az emiitett t.-cz. 1. §'. b) pontjában, ugy annak (!.. 21. és 22. §§-aiban kívántaknak meg' nem felel, ennélfogva ez a szerződés, valamint az ennek alapján az alp. javára eszközölt tulajdonjog-bekebelezés érvénytelen. Ezekhez képest az emiitett ingatlanok egy harmad részét 0. Zsófia hagyatékához tartozónak kimondani, annak felerészére a felp. törvényes öröklési jogát megállapítani s az alp.-t a tulajdonjog bekebelezésének tűrésére, valamint a felp.-nek a közös birtokba bocsátására kötelezni kellett; mert a hagyatékra vonatkozó iratok és az alj), beismerése szerint is az örökhagyó után csak két törvényes örökös maradt, t. i. felp. és alp,; mert továbbá az örökhagyó végrendelet nélkül halt el és mert alp. azt nem is állította, h. felp. az őt megillető örökrészekre kielégítést nyert. (92. márcz. 19. 6097/91.) — Curia: Az ingatlanokra vonatkozólag pedig mindkét a.-biróság ítélete mváltoztatik és alp. arra köteleztetik, h. 129 frt 82'/„ kr. tőkét, ennek 1886. okt. 23-tól számítandó 6"/0 kamatát 15 nap alatt végrehajtás terhével törvényes osztályrésze kiegészítéséül a felp.-nek mfizessen. Ind.: Ama vagyonátruházás, melynek mtörténtét a perhez beügyelt, 1886. okt. 26-ról keltezett, tényleg azonban 1886. okt. 13. kiállított okirat igazolja, tekintettel arra, h. a szerződést aláirt tanuk vallomása szerint az örökhagyó és az alp. között tényleg létrejött megállapodásnál jelen nem voltak, fianem csak a már korábban elkészített okirat aláírására hivattak meg, mely alkalommal az örökhagyó oda nyilatkozott, h. ingatlanait az alp.-nek adja, de ugyanakkor vételár nem fizettetett és alp. a fel]), tagadásával szemben azt, h. a vétel-