Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLKSI .)()(. ÉS KL.JÁKÁS. 251 és felolvasása előtt magától az örökhagyótól végakaratának kinyilvánítását Végrendeleti nem hallották, annál jelen nem voltak e's csak akkor lettek a végrendelkező Öröklés. szobájába a végrendelkező és a közjegyző elébe behiva, midőn a végrendelet Közvégrendelegnagyobb része már meg volt írva. E szerint tehát a tanuk a kir. köz- let. jegyző által felvett okiratban részletezett ügymenet egész folyama a. jelen nem lővén, a kérdéses végrendelet is csak külkellékek tekintetében felel meg a többször idézett 82. §. kívánalmainak, de valósággal nem, éppen azért az 1874. évi XXXV. t.-cz. G8. §-a szerint közokirat s ebből folyóan közvégrendelet erejével nem bir és a a magánvégrendeletekre nézve előirt kellékeknek nem felelvén meg, kellett azt mindkét a.-biróság Ítéletének Árváltoztatásával érvénytelennek kimondani s következésképen a felp.-nek más tekintetetben nem vitás törvényes örökösödési jogát az örökhagyó hagyatékára nézve megállapítani. (93. máj. 10. 8282/92. Ü. L. 93. 23.) 389. Curia : Ha az utóbb kelt fiókrendelet valamely alapítvány iránt Fiókvég rendeujólag kimerítően és önállólag intézkedett, akkor az alapítványi javadalom let. felett támadt peres kérdés a mennyiben a fiókvégrendelet a végrendetnek intézkedéseit nem tartotta fenn és ezektől eltért, az utóbbi keletű fiókvégrendelet, mint későbbi önálló végintézkedés alapján bírálandó el. (86. febr. 24. 3673 85. Dt. XIV. 113.) 390. Kassai tábla: Az e.-bíróság ítéletét a kereset főtárgyára vonat- Végrendelet kozólag hhagyja. Ind : A végrendeletek abban az esetben, midőn általános érteimezese, örökös nevezve nincs, törvényes gyakorlat szerint akként magyarázandők, h. az illető örökös vagy hagyományos csakis azt kaphatja a végrendelet alapján, a mi a végrendeletben részére minden kétséget kizárólag van hagyva, a hagyatékban található minden egyéb vagyon pedig a törvényes örököst vagy örökösöket illeti. Ehhez képest tek., h. örökhagyó végrendeletében a felp. jogelődének hagyományozott külön ládában talált 1725 frtról egyáltalában nem intézkedik, ugy tek., h. a láda ás a benne található ruhanemüek alatt a kérdéses 1725 frt a jelen esetben azért nem érthető, mivel az örökhagyó a felp. jogelődének a végrendelet 4. pontja értelmében kifejezetten csupán a „ládát, a benne található ruhanemüeket" hagyta: akként nyilvánvaló, hogy felp.-nek a kérdéses 1725 frthoz a végrendelet alapján kizárólagos örökösödési joga nincsen, hanem ez az összeg, a melyről a per alapját képező végrendeletben intézkedés nem történt, az örökhagyó után maradt összes törvényes örökösöket megfelelő arányban illeti meg. — Curia: Hhagyja. (93. jun. 8. 8410. Ü. L. 93. 27.) 391. Curia: A gyermektelen örökhagyó által alkotott s az oldalroko- Végrend, titánok javára tett végrendelet mindig azon hallgatólagos feltétel alatt alkotott- l°m értelmenak tekintendő, h. azzal a végrendelkezőnek netán később születendő törvényes zése. leszármazója jogában sértve nem lehet. Ezzel a jogvélelemmel szemben tehát az elenkezőnek, t. i. annak bizonyítása, h. az örökhagyó említett végrendeletét gyermekének születése után is a rokonok javára sértetlenül fentartatni kívánta, azoknak feladatát képezi, a kik a végrendelet alapján jogokat érvényesíteni kívánnak. (92. jun. 15. 9367. Ü. L. 92.) 392. Curia: Felp. a keresetlevélben a néhai Ch. E. után maradt Végrendelet hagyatéknak felét kérvén magának törvényes osztályrész czimén megítél- érvénytelenitetni és a végrendelet annyiban, a mennyiben törvényes osztályrészét tése. sérti, hatálytalannak nyilváníttatni; tek., h. a hagyaték állagának és értékének megállapítása az örökösödési pernek képezi tárgyát és ennnélfogva ily