Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
250 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti szóbeli végrendelet az 1876. évi XVI. t.-cz. 15. §-ábah irt rendelkezések Öröklés mindenikének és különösen annak, h. örökhagyó a szóbeli végrendelkezés Szóbeli ma- iránti szándékát határozottan kijelentse, mfelelne. Nevezetesen a tanuk gán végrende- arról mit sem szólanak, h. örökhagyó a végrendelkezés alkalmával egylet. szersmind azt is kinyilatkoztatta, miszerint a tett intézkedést szóbeli vég-* rendeletnek akarja tekinteni és abbeli szándéka a tanúvallomásokban előadott kifejezéseiből sem következtethető a kellő határozottsággal, mely okokból és lényeges kellék hiánya miatt a kir. tábla az örökhagyó végintézkedését érvényes szóbeli végrendeletnek nem tekinti és felp.-t arra alapított keresetével elutasitandónak találta, stb. (91. aug. 12. 623.) — Curia: A m.-biróság Ítélete megváltoztatik, és a tekintetben, h. az 18S7. évi szept hó 10-ig elhalt R. János által halála előtt körülbelül 14 hónappal H. Mátyás, Th. András, 6. János és L. György végrendeleti tanuk előtt alkotott szóbeli végrendelet az e.-biróság Ítéletének e részben helybenhagyásával érvényesnek kimondatik és ebből kifolyólag' utasittatik a m.-biróság, h. az ezen végrendelet alapján felp.-t megillető jogai és kötelezettségei, illetve a keresetnek vonatkozó részei felett, esetleg az 1868 : LTV. t.-cz. 108. §-a réndelkezésének alkalmazása mellett hozzon uj határozatot, stb. stb. Ind.: Th. András, G. János és L. György tanuknak vallomásai szerint őket a II. rendű alp. kérte fel, h. az örökhagyóhoz jöjjenek, mert végrendelkezni akar, és ezen tanuknak vallomásaivail bizonyítva van, h. az örökhagyó ezen három tanú és a kereset szerint időközben elhalt H. Mátyás tanú, tehát 5 végrendeleti tana együttes jelenlétében jelentette ki szóval végakaratát, melyről okirat kiállitva nem lett. Minthogy tehát bizonyítva van, h. az örökhagyó négy tanú együttes jelenlétében jelentette ki végakaratát, és azon körülmény, h. azt irásba nem foglaltatta, azt is bizonyítja, h. szóbeli végrendeletet akart tenni, az 1876: XVI. t.-cz. 19. §-ának esete pedig nem forog fenn, mely esetben annak határozott kijelentése szükséges, h. a végintézkedést szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, ennélfogva az emiitett szóbeli végrendelet érvényesnek elfogadható volt, annál is inkább, mert az által, h. örökhagyó néhány nappal későbben ujabb szóbeli végrendeletet tett, a, korábbi végrendeletnek az ujabb végrendelet által nem érintett és az örökhagyó által hatályon hitül nem helyezett rendelkezései nem érintetnek. (92. jun. 21. 9780.) Közvégrende- 3§s. Curia: A per főtárgyát illetően mindkét a.-biróság Ítélete meglet. változtatik s a Komáromban 1890. aug. 11-én elhunyt özv. P. V.-né, F. I.-nak N. V. komáromi kir. közjegyző előtt 1890. aug. 30-án 340. ügyszám a. alkotott végrendelete érvénytelennek nyilvánittatik és fp. törvényes örökösödési joga a nevezett örökhagyó hagyatékára nézve megállapíttatik* Ind.: Az 1874. évi XXXV. t.-cz. 82. §-nak a közvégrendeletek körüli eljárást szabályozó egyes pontjai egymással szorosan egybefüggve s egymástól elválaszthatlanul egy egészet képeznek. Annak a törvényszakasznak a) pontja a. foglalt rendelkezés, h. a végrendelkező személyesen jelentse ki végakaratát a közjegyző előtt, az egyik lényeges kelléke annak az ügymenetnek, a melynek egész folyama a. kell, h. a közbejövetelre felhívott két tann legyen folyton jelen, a mint azt az idézett törvényszakasz b) pontja rendelL A fenforgó esetben az örökhagyó végrendeletének felvételénél tanuként szerepelt K. L. és B. J.-nak trdts. 190. §. mfelelő vallomásával bizonyítva van, h. ők a N. V. kir. közjegyző által felvett végrendelet megírása
