Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉS] JOG ÉS ELJÁRÁS. 239 kél czimén igényli annak megállapítását, li. nevezeti F. J. hagyatékijával Törvényes B. A., a ki felp.-nek leánya, örökölte, jelesül, h F. J. szóbeli végrendelettel öröklés. B A.-t általános örököséül jelölte ki és h. nevezett örökhagyó javai mint A férj tvnyes szerzeményi javak hitvestársi öröklés czimén különben is hátrahagyott nejét öröklése a illetik. A hagyatéki iratokhoz 2 . a. csatoll bizonyítvány szerinl Létrejöttnek jászlam szállított szóbeli végrendelet azonban bizonyítást nem nyert, mivel az erre tutum szerint. nézve Á) alatti kérdőpontokra kihallgatott B. .)., T. M. és A. 0. tanuk a bizonVitványnyal ellenkezőleg azt állították, h. F. .1. előttük szóbeli végren,1,.idei nem tett, e czimen tehál l!. A. öröklési joga meg nem állapitható. Ellenben figyelemmé] arra a körülményre, h. F. J.-nak leszármazó egyenes örököse nem maradt, az id. törv. szab. 14. §.a) pontja értelmében, miután javai, mint fentebb kifejtetett, szerzemények, azok hitvestársi öröklés czimén az öt túlélő nejére 1!. A.-ra szállottak. Nem vétetett figyelembe alp.-nék azon ellenvetése, h. B. A. P. J.-nak nem lett volna törvényes neje és így őt a hitvestársi öröklés meg- nem illetné, mert ugy a hagyatéki iratoknál ' . a. található s P. V. lelkész által 1879. aug. 21-én kiállitott, mint az ellenirathoz Mi. alá alp. által csatéit és ugyancsak P. V. lelkész által 1879. márcz. 21-én kiállitott családi értesítőkben F. J. és B. A. mint tves hitvestársak fordulnak elő és ugy a nevezett E, K. mint B. A. halálesetéről szóló és a községi elöljáróság által kiállitott fölvétel is ezt tanúsítja. Az ennek ellenkezőjét állító P. V. lelkész is beismeri, h. nevezettekei mint házasfeleket az anyakönyvbe bevezette és beismeri, h. ép ezen bevezetés alapján állította ki a jelzett családi értesítőket, továbbá a bün vizsgálat rendén ki hallgatott I'. S. tanító is bizonyítja, h, nevezettek az anyakönyvbe be voltak vezetve, az a körülmény, h. az anyakönyvből azon lap, melyen az 1872. évi bevezetések történlek, kiszakíttatott. a mint ez a per rendén kétségtelenül ínegállapittatott, a jelzett közhitelességgel biró családi értesítések bizonyító erejét le nem ronthatja, nem ronthatja továbbá le P. V.-nakazön vallomása sem, h. ő az anyakönyvbe F. J. és B. A. házassági egybekelésüket a nélkül vezette be, h. az tényleg mtörtént volna és h. a bevezetést azon reményben tette, h. esketési stóláját utólag kifizetik és akkor az öszszeadást teljesiti, mert a közhitelességgel biró anyakönyvbe történt bevezetésnek bizonyító erejét a bevezetést teljesítő egyénnek utólagosan tett ellenkező vallomása egyáltalán nem érinti. Mellékesen egyébként megjegyeztetik, h. P, V. által a vallomása Intelt érdemlősége mellett felhozott azon körülmény, h. a családi értesítőben az esketés napja azért nincsen kitéve, mert ezt utólag szándékozott bevezetni az esketés megtörténte után, mi nyomatékkal sem bir. mivel a családi értesítőben előforduló házassági egybekelések napja a többi esetekben sincsen kitéve. A büntető eljárás beszüntetése tárgyában hozóit birói határozat sem birhat befolyással arra nézve, h. F. J. és B A. között a házasság tényleg létrejöttnek ne tekintessék, mivel az erre vonatkozó anyakönyvi bevezetés csak az anyakönyvvezető 1'. V. beismerése alapján mondatott ki hamisnak. A mi továbbá Sz. T. és P. J. tanuk azon vallomását illeti, h. F. J. és B. A. a templomban kihirdetve és megesketve nem voltak, a jelzett közokirattal bizonyított ténynyel szemben figyelembe nem vehető, de ha vallomásuknak valamely nyomaték adatnék is, azt ellensúlyozza Cs. J. tanú azon vallomása, h. a kihirdetésnél jelen volt és h. a feleségétől és a násznéptől hallotta, b. a templomban az esketés mtörtént. továbbá az a körülmény, h. P. Ar. esperes bizonyította, h. az esketésre vo-