Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes K. 1874. :',G9—420. — Kenu',/// And. : Az özv. jogról. J. 1892. 131. — öröklés. Jelűnek Arth.: Az özv. jog elvesztésének esetei. J. 1889. 431. — Polgár Józs. : Az özv. jog és zárlat. J. 1892. 323. — Zlinszky Imre: Az özvegyi jog körül felmerülő vitás kérdések. J. K. 1879. 300. — N. N. : Özvegyi jog korlátozása mostoha gyermekek javára. P. T. XIV. 73. — N. N. : Özv. jog. ha a házasfelek tényleg különválva élnek. P. T. XIX. 89 Szentkirályi Sánd.: A szent korona öröklésének kérdéséhez. J. K. 1884. 367. — Magyar Jogászegylet vitája az örökjog alapelveiről (1882.) c) Joggyakorlat. Ági vagyon. 372. Curia: Az ági vagyon fogalmához mkivántatik, h. az azon személy tulajdonához ill. hagyatékához tartozott legyen, a kitől mind az örökhagyó, mind ennek oldalrokonai leszármaznak, vagyis az első szerzőnek csak leszármazói, nem pedig oldalrokonai zárják ki az örökhagyó másik ágán levő, iz szerint közelebbi rokonait. (91. márcz. 17. 9540/90. M. I. 347.) Szerzeményi 373. Curia : A m.-biróság Ítélete abban a neheztelt részében, mely vagyon. szerint néh. Cs. J. végrendelete érvénytelennek nyilvánittatott s a nevezett örökhagyónak czibakházai 279., ill. 1224. sz. tljkvben 752. és 913. helyrajzi számok alatt felvett ingatlanok fele részéből s ehhez tartozó legelő és nulla földbeli illetőségből álló hagyatékra, valamint az elidegenített ősi vagyonnak a szerzeményi vagyonból pótlandó 50 frt értékére a fp> által képviselt kiskorúak törvényes öröklési joga megállapittatott, ' hhagyatik, az emiitett rendelkezéseknek megfelelő felhivott indokaiból s azért: mert alp. nem vonta kétségbe, h. Cs. M. a fp. által képviselt kiskorúak apja és Cs. J. örökhagyó testvérek voltak, a tanuk vallomásaival pedig be van bizonyitva, hogy a czibakházi 279. sz. tljkvben felvéve volt ingatlanoknak az ő tulajdonát képezett fele részét az örökhagyó apjáról örökölte, miből következik, h. ez ingatlanok az örökhagyóra, a felp. által képviselt kiskornakkai közös törzsről, t. i. az örökhagyó apjáról s a kiskorúak nagyapjáról háramlottak, ezek tehát olyan ági vagyont képeznek, melyben a törvényes öröklési jog a felp. által képviselt kiskorúakat illeti meg, továbbá, mert az 1876 : XVI. t.-cz. 6. §-nak azzal a rendelkezésével, mely szerint az e törvényszakaszban mjelölt tények megtörténte a tanuk által magán az okiraton bizonyítandó, ki van zárva ugyannak más módon, tehát tanúvallomás által is bizonyithatása, továbbá, mert szerzeménynek csak az ősi vagyon értékét mhaladó vagyonérték lévén tekintendő, olyan esetben, midőn valamely Imgi/atékban az általános (universalis) öröklés mellett, ági mint különös (singuralis) öröklésnek is van helye, az előbbinek tárgyát a hagyaték értékének csak az a része képezi, mely az utóbbinak kielégittetcse után fenmaradt, minek az, h. a szerzeményi vagyonból az ági (ősi) vagyon értéke helyre pótlandó, jogszerű következménye. (92. nov. 16. 10049/91.) 374. Curia: Fel])., mint az 1888. évi május 19-én végrendelet és egyenes leszármazók nélkül elhalt ifj. D. Mihály örökhagyó atyja, id. D. Mihálynak egyedüli testvére, az id. törv. szabályok 10. és 11. §-ai értei-, mében az örökhagyó ifj. D. Mihály után maradt azon hagyatéki vagyonra bir örökösödési joggal, a mely vagyon a felp.-sel közös törzsről, vagyis felp. atyja az örökhagyó nagyatyja, öreg D. Mihályról szállott az örökhagyóra. Ilyen vagyon a hagyatéki leltárban felvett és a bárándi 833.