Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

ÖRÖKLÉSI .l(><; ÉS ELJÁRÁS szánni tl.jkvl.rn jelenben is még az örökhagyó édes atyja, az 1882-ben Törvényes elhalt id. D. Mihály aevón álló »/8 úrbéri telek s ugyanazon tljkvben öröklés. A + 1—2. r. sz. a. foglalt két szőlő. Ugyanis a becsatolt tlkvi kivonatko- Szerzeményi ból és a kesetlevélhez D) alatt mellékelt csereszerződésből kitűnik, mi- vagyon. szerint D. Sándor a bárándi 198. számú tljkvben A) La. felvett2/„ nrbéri kültelki állományát a felp. és testvér id. D. Mihály tjdonát képezett; a bárándi 198. sz tljkvben felvett 3 8 kültelki állománynyal 400 frt reáfizetés mellett elcserélte, a keresetlevélhez H) alatt csatolt osztályos egyezséggel pedig bizonyítva van, h. felp. és id. D. Mihály testvérek a D. Sándorral cserébe kapott -/s úrbéri kültelket egymás között felosztották akként, h. annak fele része, vagyis lla úrbéri telek, valamint a bárándi 191. sz. tljkvben 942. és 4504. hrsz. a. felvéve volt két szőlőnek b)-\el jelölt felerésze a bárándi 833. sz. tljkvbe lett átvezetéssel id. D. Mihály tjdonába ment át, a cserébe kapott V8 úrbéri külteleknek másik fele része pedig a bárándi 191. sz. tljkvben jelenbeni felp. D. Lajos egyedüli tjdonául visszamaradt. Ezen H) állati osztályos egyezséggel az is bizonyítva van, h. id. D. Mihály a esi re toldásául fizetett 400 írtból 200 frtot, továbbá a testvérek, D. Lajosnak osztályrészébe jutott ház és beltelekből őt illető felerésznek egyenértékéül 160 frtot kapott. Minth. pedig' a cserébe kapott vagyon a cserébe adottat helyettesíti s ennek jogi természetet követi, minth. továbbá a bárándi 191. számú tljkvből kitetszőleg az itt felvéve volt 3/8 úrbéri telek és az A -4- 1—2. r. sz. alatti szőlő az 1856. évben történt helyszíneléskor D. Lajos a jelenbeni felp. és id. D. Mihály az örökhagyó ifj. D. Mihály édes atyja, mint testvérek közös és osztatlan birtokául, a közös édes anya, özv. D. Mihályné részére biztosított haszonélvezet, illetve életjáradéknak terhével vétetett fel, kétségtelen, hogy a cserébe kapott 2/8 úrbéri külteleknek a bárándi 833. sz. tljkvben id. D. Mihály nevén álló felerésze és az ott bevezetett két szőlő az 1832. évben elhalt közös apáról szállottnak tekintendők és pedig annyival inkább, mert alp. ezen per során nem is tagadta azt. h. a bárándi 191. sz. tljkvben felvéve volt 3 8 úrbéri telek nem az öreg' D. Mihályról maradt em.ck két gyermekére, D. Lajos és id. D. Mihályra, hanem csak azt vitatta, h. az ő házasságának tartama alatt létrejött csere utján a testvérek tjdonába jutott Vs nrbéri kültelkeknek a 833. sz. tljkvben átvezetett felerésze nem ági, hanem szerzeményi vagyont képez. Alp.-nek azon érvelése, h. a leltározott ing'atlanok fia, ifj. D. Mihály tjdonát nem képezték és igy az ő hagyatékául tekinthetők sem volnának, törvényes alappal nem birt, mert a hagyatéki iratok igazolása szertnt id. D. Mihály 1882. évi január 12-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalálozván, összes vagyonában hagyatéki eljárás nőikül is az őt túlélő gyermeke, ifj. D. Mihály ipso jure örökösödött. Azon okból, h. a bárándi 191. sz. tljkvben felvéve volt 3/8 úrbéri telek 1848. évben az urbériség mszünte idejében felp. és testvére id. D. Mihály birtokában volt, most nevezettek azon úrbéri telek szerzőiül nem tekinthetők, mert az úrbéri kapcsolatot mszüntető törvényhozási intézkedés által a jobbágyok a kezükön levő úrbéri telekre nézve teljes tjdont és szabad rendelkezési jogot nyertek ugyan, de azon intézkedés által az apáról maradt vágyómra nézve az örökösödési jog rendé változást nem szenvedett. Az előadottaknál fogva tehát felp.-nek oldalági örökösödés jogát a bárándi 833. sz. tljkvban foglalt ingatlanokra, mint ági vagyonra megállapítani kellett. Az örökhagyó hagyatékául leltározott s a bárándi 826. és 97. sz. tljkvben fog-