Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
CSALÁDI JOG. ható; vagyis: az eme 21- 23. §§. valamelyikének esetében létrejött jogügylet Aházastársak érvényessé válik s az arról készült magánokirat bizonyító erőt nyer - »vagyont vlszofennebb idézett 81. §-nak második bekezdésében s az 1886: VII. t.-cz. 21. §. nyal egymás a) és b) pontjaiban foglalt korlátozásokkal — akkor, ha ez a magánokirat, közt és máeme 81. §-nak megfelelően, közjegyzői okirat minőségével felruháztatik. Ind.: sokkal szemAz 1886: VII. t.-cz. csak módosítja éa kiegészíti az 1874 : XXXV. törvény- ben. czikket, minélfogva e két törvényczikk rendelkezései csak egymással egybevetve magyarázhatók azon az alapon, hogy az 1874 : XXXV. törvényczikknek ama szakaszai, melyek az 1886 : VII. t.-cz. által nem érintetnek, hatályukban fenmaradtak, és az azokban foglalt rendelkezések továbbra is alkalmazandók. Ugy az egyik, mint a másik törvényczikk illető szakaszai szerint, a házastársak közötti jogügyletek érvényességéhez közjegyzői okirat szükséges ugyan, de az 1874 : XXXV. t-cz. 81. §-a megengedi, h. a felek kész magánokirataikat közjegyzői okirat minőségével és hatályával felruházhassák. Ezt a törvényszakaszt az 1886 : VII. t.-cz. sem hatályon kivül nem helyezte, sem nem módosította, ez a rendelkezés tehát, az 1886 : VII. t.-cz. életbelépte után is, érvényében fennál. Az 1874 : XXXV. t.-cz. 81. §-a által nyújtott kedvezménytől a házastársak elzárva nincsenek, mert ebben a tekintetben kivételt sem az 1874 : XXXV. t.-cz., sem az 1866 : VII. t.-cz. nem állapit meg. Ennélfogva az 1887 : VII. t.-cz. 21., 22. és 23. §-aiban foglalt rendelkezések azt, h. a házastársak által kiállított magánokiratok, az 1>74: XXXV. t.-cz. 81. §-a szerint, mindazonáltal a bizonyító erejökre nézve az 1886 : VII. t.-cz. 21. §. a) és b) pontjaiban foglalt korlátozással, közjegyzői okirat minőségével felruházhatok legyenek, annál kevésbé akadályozhatják, mert az eredetileg érvénytelen jogügylet is érvényessé válik, s az arról készített magánokirat és bizonyító erőt nyer abban az időpontban, a melyben eme jogügylet és magánokirat az annak érvényességéhez, illetve bizonyító erejéhez megkívántató törvényes kellékekkel felruháztatik, s az érvényességnek és bizonyító erőnek eme hiányzó feltételei pótoltatnak. (1893. évi május hó 17-én tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett 1893. évi május hó 3-án tartott polgári teljes ülésében. 3. sz. polg. döntv. 1236/93. számhoz.) 314. Bp. I. k. jbg. : I. r. alp. azt, h. II. r. alp.-sel házasságban és A férj felelősközös háztartásban él, beismerte, már pedig a férj és ill. az apa, ugy neje, sége a háztarmint gyermekei szükségleteiről és így kellő ruházataikról is gondoskodni tds költségeiköteles. Tek. már most, h. a kereseti számla szerint 1881. évtől egész ért. 1883. évig II. r. alp. mrendelése fejében ruhaáru ; tek. továbbá, h. a jelzett két év tartamára szállított számlabeli ruhák túlságos soknak nem tekinthetők, nem pedig különösen I. r. alp. társadalmi állását tek., s h. I. r. alp. azoknak II. r. alp. és gyermekeik részéről való átvételét nem tagadta, s h. a kereseti ruhák luxus áruknak egyáltalában nem tekinthetők, I. r. alp. mint a család fejét s mint olyat, ki a családtagok és gyermekei ruházati szükségletét is fedezni tartozik, daczára annak, h. a kereseti ruhák mrendelésébe be nem folyt, II. r. alp.-el egyetemlegesen a fenti módon marasztalni kellett, stb. — Curia: Hhagyja, mert azon viszonynál fogva, mely I. r. alp., mint családfő és a II. r. alp., mint nő és közös háztartásban élő házasfelek között létezik, alaposan vélelmezhető, h. a kérdéses ruhanemiieknek mrendelése és átvétele nem az I. r. alp. tudta én beleegyezésül kivül történt. (85. szept. 18. 2846. J. 85. 141.)
