Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

186 CSALÁDI JOG. Eljegyzés adott, felp. keresete ellen csupán azzal az ellenvetéssel élt, h. a házasság' Jegyajándék létre nem jöttének a felp. volt az oka, minek következtében az adott jegyajándékot vissza nem követelheti. Minth. azonban jegyajándék a törvényes gyakorlat szerint, rendszerint a házasság tényleges létrejöttének reményében adatik, mint ilyen természetű értékre nézve pedig a valódi tjdonszerzés a házasság tényleges mkötésével tekintendő bekövetkezettnek s minth. annak hiányában alp.-nek nincs törvényes czime arra, h. a jégyajándékul kapott ingókat megtarthassa, — s minth. végre a jelen esetben a czélbavett házasság létre nem jött, az alp., ül. az általa képviselt kiskorú leánynak, t< kintet nélkül arra, h. a házasság kinek a mulasztása vagy ténye folytán hiúsult meg, a jegy ajándék megtartásához jogosultsága nincs. Az e.-biróság Ítéletének mváltoztatásával tehát alp.-t a felp.-tői jegyajándékul kapott 50 frt készpénznek, ennek a kereset beadásától számítandó 69/0 kamatának, ugy az átvett ingóknak, ül. azok egyenértékének visszafizetésére, ül. viszszaadására kötelezni kellett. A keresetbe vett 2—2 frt hirdetési dij s az ingók egyenértéke után számított kamatok iránti követelésével ellenben fp. keresetével elutasítandó volt, mert a 2—2 frt hirdetési dijat nem alp.-nek, hanem a lelkésznek fizette. Ennek mtéritését tehát alp.-tői azért sem követelheti, mivel az eljegyzés felbontásúra az e.-biróság vonatkozó és itt elfogadott indokai szerint éppen felp. szolgáltatott okot: ebben az esetben pedig az eljegyzésből folyó költségeket fedezni ő köteles. A természetben követelt ingók után kamatok nem járván, kamatok az ingók egyenértéke után s< m Ítéltethettek meg. Ezek szerint a,: e.-biróság ítéletét a per főtárgyára nézve az ítéletben kitett módon mváltoztatni, a perköltségeket ül. azonban az e.-biróság Ítéletét hhagyni kellett, mert felp. részben pervesztes is lett, mert továbbá a költségeknek mszüntetését a per ama körülménye is indokolja, h. az eljegyzés felbontásánál hibás félnek felp. tekintendő. (93. febr. 21. 6206/1892.) Jegyesek közti 297 Curia: Az 1874 : XXXV. tcz. 54. §. a) és b) pontjai szerint jogügylet csakis a házas felek közti vagyoni viszonyokat szabályozó s azok között alakja. létrejött terhes szerződéseket tárgyazó, valamint ajándékozási jogügylet érvényességéhez kívántatott közjegyzői okirat. A hivatolt .4. a. okirat azonban, mint ezt alp.-ek is beismerik, de az okirat keltének a P. M. és K. E. között fenállott házasság mkötésének a B. a. anyakönyvi kivonattal bizonyított idejével való egybevetéséből is bizonyos, nem házastársak, hanem jegyesek között létrejött jogügyletet foglal magában; erre tehát az idézett tvszakasz, mely mint kivételes törvény, szoros niagyarázatu, nem alkalmazható. Ue h. a jegyesek között létrejött jogügyletek érvényességéhez az 1874 • XXXV. tcz. ö4. §-ának hatályban léte a. közjegyzői okirat nem kívántatott, világosan kitűnik abból is, h. ezt csak a később keletkezett 1886 : VII. tcz. 22. §. a) és b) pontja állapította meg, mely törvényhozási intézkedésre pedig, ha e mszoritás már az addig fenállott törvényben bent foglaltatnék, éppen semmi szükség sem lett volna. Igaz, h. a, fenállott Curia mint legfőbb itélőszéknek 1878. jan. 15-én 12925/1877. sz. a. kelt végzésével az A. alatti házassági szerződés, mint érvénytelen jogügyletet tartalmazó, nyilvánkönyvi bejegyzésre alkalmatlannak találtatott, a perenkivűli eljárásban keletkezett tárói határozata/,:. Hl. birói kijelentések azonban itélt dolog erejével nem bírván: az ezek által jogaiban sértett fél a törvény rendes utjának igénybevételétől elzárva, nincs. De fcülönben is az 4. alatti okirat a zálog-