Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELMI JOG. Vaspályák c) Joggyakorlat. kártérítési 2í»5. Pestvidéki tvszék: Felp. keresetével elutasittatik. A perköltségek kötelezettkölcsönösen tnsz iintetnek. Ind.; Alp. nem tagadta azt, h. P. K.-né 1890. sége. május 25-én bekövetkezett halálát azon testi sertések okozták, melyeket a nevezett a m. kir. államvasutak rákos-csabai állomásán az emiitett napon történt vonatösszeütközés következtébon szenvedett. Pelp. állítása, szerint öt az elhalt tartotta, ennek következtében alp.-t 1890. jun. 1-től számítva évi 400 frt élet járadék Kifizetésére kérte köteleztetni. Tekintettel pedig az 1874. évi XVIII. t.-cz. 2. §-ának következő intézkedésére, u. m. ha az elhalt egyén valakinek eltartására vagy neveltetésénél törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva köteles, ennek tartási és illetőleg neveltetési költségei, a mennyiben azok a halálozás következtében tőle elvonatnának, a vállalat által fizetendők, felp. két körülményt tartozott volna igazolni, nevezetesen azt, h. az elhalt őt tényleg tartotta s igy a halálozás következtében az addig élvezett tartás tőle elvonatott, továbbá azt, h. az elhalt a tartásra a törvénynél, illetőiéi;' törvényes gyakorlatnál fogva köteles volt. Felp. azonban a jelzett körülmények egyikét sem igazolta. Nevezetesen a hit alatt kihallgatott N. K.-né, K. B.-né, Sz. E., (J. G.-né és B. J. tanuk csupán arról bírnak tudomással, h. felp. elhalt 1< ányának háztartásában részesült tartás és ellátásban, de h. felp. járult-e vagy sem a háztartási költségek fedezéséhez, erről Sz. E., G. G.-né és B. J. tudomással nem birtak, N. K.-né és K. B.-né pedig felp.-től és az elhalttól hallották azt, h. felp. a háztartási költségekhez nem járult. Minth. pedig felp. maga is beismeri, h. mint államhivatalnok özvegye a m. kir. állampénztárból évi 350 frt nyugdijat kap s igy annyi jövedelemmel rendelkezik, a mennyi a legszükségesebb kiadások fedezésére elegendő, a fentebb idézett tanúvallomásokkal nem tekinthető bebizonyitottnak az, h. felp. az elhalt háztartásában ingyenes ellátásban részesült volna. De különben is tekintettel arra, h. a fentebb előadottak szerint felp. az állampénztúrból '650 frt nyugdijat élvez; tekintettel továbbá arra, h. saját előadása szerint az elhalt őt azon keresményéből tartotta volna, a mit kézi munkája után szerzett: tekintettel végül arra, h. a törvényes gyakorlat szerint a gyermek csak a szegénységben levő szülőt köteles tartani, felp.-nek és az elhaltnak vagyoni viszonyait összevetve, felp.-t oly szegénységben levőnek, a kinek eltartására az elhalt a törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt volna tekinteni nem lehet, hanem az elhalt által esetleg nyujtott segélyezés gyermeki szeretetből származó segélyezésnek veendő, az ily természetű költségek mte'rilésére pedig a leiratkozott törvényezikknél fogva a vállalat kötelezve nincs. A perköltségeket azért kellett kölcsönösen mszüntetni, mivel a fentebb előadott tényállás mellett t. i. h. felp. tényleg az elhalt háztartásában élt s alp. évi 100 frt tartásdijat neki egyezségileg meg is ajánlott, felp.-t rosszhiszemű perlekedőnek tekinteni nem lehet, — Bp. tábla: Az e.-b..ítéletét mváltoztatja s alp.-t végrehajtás terhével kötelezi, h. a felp.-nek életfogytáig tartásdíj fejében évenkint előleges havi egyenlő részletekben 100 frtot és pedig 1890. máj. 25-től a jelen itélet jogerőre emelkedése napjáig lejári havi 8 frt 33V2 kr. részleteket, valamint 51 frt perköltséget egyszerre, az ezen kívülieket pedig minden hónap első napján fizessen. Ind.: A per adataival, nevezetesen mindkét peres fél megegyező előadásával meg van állapítva azon ténykörülmény, h. a m. kir. államvasutak rákos-csabai állomá-