Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
KÖTELMI JOG. 181 291. Curia: A koreset arra van alapítva, h. az A. a. távirattal Kártérítés. sürgönyzött három szám betételéről szóló betétjegy (riskonto) fp. tjdonát Lottogyüjto képezte, ennélfogva az arra esett nyeremény is őt illetvén, 1. és 2.-r. alp.-ek felelőssége. azt jogtalanul vették fel. Eldöntés tárgyát képezi tehát az, h. való-e, h. ezen betétjegy fp.-nek tjdona volt. 'A fennálló lottó-szabályok szerint a betéti-jegy csali akkor adható ki, ha a betét lefizettetett és igy a szerencseszerződés is fp. és a kincstár közt csak ezen betét lefizetése mellett jöhetett leire, fp.-nek tehát azt kellene bizonyitani, h. vagy maga vagy mbizottja által a fizetést valóitan teljesítette, e kötelességnek azonban az által, h. az 1 frt betétösszeget még okt. 15-én a postára adta, meg nem felelt, ugyszintón egyedül az által, h. l.-r. alp. az A) alatti táviratra a számokat valóban betette, nincsen bizonyitva, h. l.-r. alp. felp. helyett, mint ennek mbizottja járt el és a betétösszeget ezen mbizás folytán sajátjából, helyette fizette be, mert a távirat csak a lottó-gyűjtőnek szóló felhivás volt, melynek ezen utóbbi mfelelni köteles nem volt, sőt miután a távirattal egyidejűleg a betétösszeg* át nem adatott és a lottó-utasitás 11. §-a értelmében 'a lottójátéknak, vagyis a mtenni szándékolt számoknak a játéklajstromba hitelre való beírása tilos, l.-r. alp. mint lottó-gyűjtő a kérdéses számokat csakis saját számára és veszélyére írhatta a lajstromba és azokat saját számára és veszélyére tette meg és minth. a lottó-utasitás 18. §-a értelmében a lottógyüjtő a saját számadásukra beirt lottó-játékot, ill az ez iránt kiállított betétjegyet elárusítani jog'ositvák, l.-r. alp. lottó-gyűjtő csak ezen jogával élt akkor, midőn a betétjegyet fiának, 2.-r. alp.-nek átadta. A tanuk ugyan vallják, h. l.-r. alp., mint lottó-gyűjtő még okt. 16. délutáni 3 órakor fp. fia előtt elismerte, h. a kérdéses betétjegy fp.-é, de hozzátette, h. azt csak akkor adja ki, mikor a pénz megérkezik, ez a. azonban csakis az érthető, ha a pénz, ill. postautalvány húzás előtt megérkezik és ígérete tovább nem terjed s többre magát nem is kötelezte és ezen ígéretből sehogysem vehető ki, h. a betétösszeget fp. részére sajátjából hitelezi és a betét-jegyet csak zálogul tartja vissza, fp.-nek tehát gondoskodni kellett volna arról, h. a. húzás előtt a pénz a lottó-gyűjtőnek át is adassék, ő azonban ezt nem tevén, a betétjegy tjdonára és igy az arra eső nyereményre sem tarthatott igényt. (91. decz. 2. 3713. J. Sz. VI. 25.) 292. Bp. tábla: Üzleti személyzetének az üzlet kör eben elkövetett mu- Kávéház tulasztásaiból eredt kárért alp. mint az üzlet tjdonosa károsult harmadik sze- lajdonos felemélylycl szemben felelős ugyan és a jelen esetben is tekintettel arra, h. alp. lőssége a kávést per során nem is állította, h. kávéházának vendégei felső ruháinak meg'- házban clloőrzésére ruhatár van, alp. felelőssége meg lenne állapitható, ha fp. bebizo-jjoíí kabátért. nyitaná, h. a kérdés tárgyát képező felső kabátot alp. pinczérjének, mint keresetében is állítja, megőrzés végett adta át és a pinczér erre vállalkozott. Alp. tagadásával szemben azonban fp. ezen döntő körülményt be nem bizonyította. Mert F. Géza és K. Vilmos tanuk arról sem birnak tudomással, h. fp. felső kabátját alp. pinczérjének egyáltalában átadta volna, KI. Zsig-mond tanú habár vallja, h. fp. felső kabátját alp. valamelyik pinczérjének átadta, arról, h. ez megőrzés végett történt volna, mit sem tud; végül a fp. által alp.-nek P. János fizető pinczér, mint fp. kabátjának állítólagos átvevője személyében kínált főeskü is csak az átadás puszta tényére vonatkozik. Minth. azonban a felső ruhának puszta átadása megőrzés iránti kifejezett mbizás nélkül csak arra való mbizásnak tekinthető, h. az átvevő a
