Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)
180 KÖTELMI JOG. Kártérítés, logos hitelező részére 240 frt 76 kr. soroztatott, emez összeg azonban felp. Kincstári /n-javára azért nem volt kiutalványozható, mert H. József volt törvényszéki vatalnok biró a befizetett vételárnak fele részét elsikkasztotta. A m.-rendü alp. nem okozta kárnak tagadta és a beszerzett végrehajtási iratokból is kitűnik, h. W. Henrik a kincstár javára Cs. J. ellen vezetett végrehajtás folyamán 1876. decz, hó 11-kén 'íltali megtéri- tartott felszámitási tárgyalásnál a vételárnak második fele része a tára vatése. lás vezetésével mbizott H. József törvényszéki biró kezeihez lefizettetett, és h. felp. javára ama tárgyalás alapján az ezúttal keresetbe vett összeg jogérvónyesen soroztatott, m.-rendü alp. azonban főleg azzal védekezett, h. miután az árverési feltételek szerint a vételárnak második fele része a törvényszéknél volt volna lefizetendő, a vevő eme vételár-részletet nem a tárgyaló biró kezéhez, hanem a birói letétek kezelésére hivatott adópénztárnál tartozott volna lefizetni, a törvényszéki biró pedig hivatalánál fogva a vételár felvételére nem volt jogositva ; továbbá, h. H. Józseffel szemben a hivatalos minőségben elkövetett sikkasztás büntette birói határozattal nincs megállapitva, végre, h. felp. követelése a telekkönyvi rangsorozat és illetve a sorrend megállapítását tárgyazó határozat szerint a vételárnak előzően befizetett első fele részéből volt volna kielégitendő, s igy a tlkvi hatóság helytelenül járt el, midőn a vételárnak első fele részét az utóbb sorozott jelzálogos hitelezők követeléseinek kielégítésére fordította. Az alp. eme védekezése azonban nem volt figyelembe vehető. Mert H. József mint törvényszéki biró a jelzett végrehajtási ügynek előadója volt, e minőségben vezette az 1876. decz. 11-én tartott felszámitási tárgyalást s vette fel ugyanakkor a vevő részéről a vételár második fele része fejében fizetett 912 frt 50 krt; nevezett törvényszéki biró tehát emez állásánál és működésénél fogva jogosítottnak volt vélelmezendő arra, hogy a törvényszéknél fizetendő vételárt felvegye, s igy a kir. kincstárnak felelősségét az a körülmény meg nem szüntetheti, h. a vételár a vevő részéről nem birói letétbe helyeztetett, hanem a kir. törvényszéknél-tartott tárgyalást vezető törvényszéki biró kezeihez fizettetett; mert alp. beismerte, h. a kérdéses végrehajtási ügyben felmerült hűtlen kezelés egyike volt, azoknak az eseteknek, melyek alapján H. József a hivatalos kötelesség vétkes mszegésének fegyelmi vétsége miatt állásától mfosztatott, habár tehát H. József ellen a sikkasztás bűnténye birói határozattal külön ki nem mondatott is, eme beismerésből és a per egyéb adataiból az mégis kétségtelen, h. miután 11. József birói kezelés alatt levő vételárt elidegenített, lényegileg a sikkasztás tárgyi tényálladékának az az esete forog fenn, a mely esetben a magán félnek okozott kárért az 1871. évi VIII. t.-cz. 19. és 73. §§-ai szerint az állani felelős; mert ha a vevő részéről lefizetett teljes vételár volt volna a jelzálogos hitelezők követeléseinek kielégítésére fordítható, ez esetben felp. követelésének kifizetését az a körülmény nem akadályozhatta volna, h. a vételárnak letétileg kezelt első fele részéből az utóbb sorozott hitelezők követeléseinek megfelelő összeg tényleg kiutalványoztatott s mert egyébként is az állam mindama jelzálogos hitelezők irányában kártérítéssel tartozik, a kinek teljes vételárral szemben sorozott követeléseik a vételárból kifizethetők voltak volna s igy a m. kir. kincstár álláspontjából egyátalán tarthatlan a/ az érvelés, h. felp. követelése esetleg az utóbb sorozott hitelező sérelmével volt volna kielégitendő. (92. szept. 1 1135. D. XXXIII. 263.)
