Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

174 KÖTELMI JOG. Kártérítés. Kártérítés a biztosító társaság csődbejutása esetében. Mindkét fél gondatlansága okozta kár. csak kártérítést követelhet, és éppen azért a K. T. 486. g-ára, mely első sorban a biztosító részéről lejárt dijak nem követelhetéséről és kifizetett dijak vissza nem tarthatásáról intézkedik, sikerrel nem hivatkozhatik. Kérdés tárgyát tehát csak az képezi, h. a szerződést teljesített biztosítottnak kára miből áll? ez pedig, ha a biztosított a csőd kiütése alkalmával fennforgott személyes viszonyainál fogva, például betegsége folytán, nagyobb károsodást ki nem mutat, a mi jelen esetben felp. nem csuk ki nem mutatott, de nem is állított, csak azon érték lehet, melylyel a biztosítási szerződés a biztosító csődbejutása napján bírt. Az életbiztosításért visszatérő időszakokban fizetendő dijak egy összegben számíttatván ki. egyenlő részekre osztatnak fel és ekként szedetnek be. Minth. azonban az egyenlő részletekben eszközölt díjbeszedés a koczkázattal nem áll arányban, a mennyiben ifjabb korban a koczkázat kisebb lévén, ehhez képest a biztosítás kisebb díjért a károsodás folytán pedig a koczkázat nagyobb lévén, a biztosítás nagyobb dijért lenne eszközlendő, az életbiztosítások technikája szerint a díjtartalék akként képeztetik, h. az illető időszakban a koczkázattal arányban nem álló díjtöbblet a biztosító társaság által meghatározott elvek szerint minden ügylet után mathematikailag kiszámittatik és külön alapul, díjtartalékul szolgál, mig a díjrészletnek ezen többleten kívüli része az illető biztosítási időszakban felmerült koczkázatok fedezésére fordittatik, azok által felemésztetik. A K. T. 454. §-a szerint a biztosítási vállalatok kötelesek a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a befizetett alaptőke s a díjtartalék elhelyeztetik. A 455. §. szerint az életbiztosítási vállalatok ezen kivül még a díjtartalék kiszámításának elveit is, az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatok bemutatása és a számitásnál alapul vett kamatláb kijelölése mellett, bejelenteni tartoznak, mely adatok közzé nem tétetnek ugyan, de tszéknél mindenki által mtekinthetők és másolatban kivehetők azon biztosításoknál, melyek az ezen elvektől szándékolt eltérés bejentése előtt vállaltainak el, alapul az eredetileg bejelentett díjtartaléknál csekélyebb díjtartalék nem vehető. A 456. §. az életbiztosítási díjtartaléknak csak azon szakaszban kijelölt módon lehetőleg biztosan leendő elhelyezéséről gondoskodik. Végül a 459. i;. 2., L>. és 4. pontja a biztosítási díjtartaléknak az egyes biztosítási ágak szerint és a számadási időn tul befizetett dijaknak dijátvitel) a mérlegbe, a tartozások közé leendő helyezését rendeli el. A törvény ezen intézkedései folytán alig maradhat fenn kétség az iránt, h. az életbiztosítási szerződések mindenkori értékét a díjtartalék, vagyis azon összeg képezi, mely a törvényszéknél bejelentett elvek szerint minden ügylet után mathematikus uton kiszámítandó lévén, a kamatokkal folyton nő és a mérlegbe a dijátvitellel együtt a tartozások közé helyezendő. Felp. keresetében maga azt adta elő, h. a díjtartalék és annak a csődnyitástól folyó 6"/„ kamata részére a felszámolási tárgyalás alkalmával felszámittatott, a miért is az általa összesen befizetett 5600 frt dij kiegészítése vég'ett 2667 frt 88 kr. iránti keresetével helyesen lett a m.-biróság által elutasítva. A perköltség' azért sz(ültettetett meg- kölcsönösen, mivel a jelen perben felmerült vitás kérdés csak most került birói eldöntés alá. (86. márcz. 10. 85. 1103.) 273. Curia: Alp. saját beismeréséből, a kihallgatott tanuk vallómásából, a bonczolási jegyzőkönyvből és a szakértők nyilatkozataiból kitűnt, h. alp. felp.-nck felpuffadt állapotban volt tehenét mszurta és h. a