Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELMI J< n r. s azok időközi kamataiból áll. addig alp. azt vitatja, h. felp. csupán a Kártérítés, dijtartaléknak a társaság könyveiből kivehető mfelelő hányadát követel- Kártérítés a heti kártérítésül, a mint ezt a felszámolási tárgyalás alkalmával alp.'. eíís- biztosító tármert? s a esődtömeg terhére el is fogadta. Annak mjegyzése mellett, h. saság csodbefelp. nem vonta kétségbe alp.-nek amaz állítását, miszerint a díjtartalék- jutása esetéből felp.-nek biztosítására eső hányad a felszámolási tárgyalás alkalmával ben. alp. ált. elismert összeget tesz ki, a fenforgó vitás kérdés azért volt alp. felfogása értelmében eldöntendő : mert a csődtörvény 18. és 19. §-a értelmében felperes nem azt követelheti vissza alp. csődtömegből, mit részére teljesített, hanem csupán a szerződésnek a közadós csődbejutása folytán ez által nem teljesithetése következtében támadt kárának megtérítését követelheti : mert felp. e részben a K. T. 486. §-ára nem hivatkozik sikerrel azért, mivel a kérdésben forg'ó biztosító szerződés a biztositónak csődbejutása által sem érvénytelenné nem vált, sem meg nem szűnt, sőt éppen ezen érvényes és hatályban levő szerződésnek ugy mint megkötve Lett, csődbejutása folytán a biztosító részéről nem teljesithetése képezi a kártérítési követelés jogalapját, és mert a K. T.-nek azon intézkedéseiből, melyek szerint a biztosítási vállalatok kötelesek a czégbejegyzés alkalmával azon elveket bejelenteni, melyek szerint a díjtartalék elhelyeztetik (454. §.), az életbiztosítási vállalatok ezen felül a díjtartalék kiszámításának elveit, az ennél alkalmazott halandósági, illetőleg élettartami táblázatot bemutatni, és a számitásnál alapul szolgáló kamatlábat kijelölni is tartoznak (455. §.), továbbá az életbiztosítási díjtartalék csak a törvényben tüzetesen mhatározott módon helyezhető el, (456. §.), ugy a 45!). §. II. r. 3. pontja azon rendelkezésből, mely szerint a díjtartalék a mérlegbe tartozásként veendő fel, okszerűen az következik, miszerint a befizetett biztosítási dijaknak csak azon részére nézve hitelezője a biztosított fél a biztosító-társaságnak, mely a bejelentett biztosítási táblázatok, elvek és kamatláb szerint a díjtartalékba tartozik ; ellenben a befizetett biztosítási dijaknak csak azon részére nézve hitelezője a biztosított fél a biztosítótársaságnak, mely a bejelentett biztosítási táblázatok, elvek és kamatláb szerint a díjtartalékba tartozik; ellenben a befizetett dijaknak többi részére, mely a biztosító által viseli; koczkázatnak főleg egyenértékét képezi, és melynek az életbiztosítási üzlet természeténél fogva, a táblázatok szerinti átlagos kor elérte előtt bekövetkezett halálozások folytán esedékessé vált, de a megfelelő díjtartalékban teljes fedezetet nem lelt biztosítási összegnek kiegészítésére s a kezelési költség fedezésére kellett szolgálnia, a biztosított nem tarthat igényt. (85. okt. 5. 2544.) — Curia: A csődtörvény 18. §-a szerint, ha a kétoldalú szerződés a csődnyitás előtt nem a közadós, hanem a másik szerződő fél által teljesíttetett, ez utóbbi sem a szerződés teljesítését nem igényelheti, sem azt, a mit teljesített, vissza nem követelheti. A. 19. §. szerint pedig, ha a szerződés a közadós részéről nem teljesíttetik vagy mszünik, a másik fél a nem teljesítés vagy mszünés miatt csak kártérítést követelhet. Ez a szabály; a kivételek pedig 22—24. §-okban vannak felsorolva. Minth. pedig a biztosítási szerződések ezek között felemlítve nincsenek, és az, h. a biztosított szerződési kötelezettségének készpénzfizetés által tett eleget, a szerződés lényegére befolyással nem lehet, a biztosítási szerződések az általános szabály alá esnek, vagyis a szerződést teljesített biztosított fél a közadós biztositótól