Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELMI JOG. 117 tonosan perlekednek s őket gyalázó szavakkal illetik, sől válaszbeli elő- Ajándékozás, adása szerint 2. r. alp. felp.-t tettleg is bántalmazta, minek folytán ez a Ajándékozás büntető biróság által fogházbüntetésre is Ítéltetett. Ámbár pedig a per során életfogytiglani hit alatt kihallgatott tanuk vallomása folytán perrendszerüleg beigazolt tartás fejében. ténynek veendő, h. egyrészről felp. és neje, másrászről alp.-ek között a czivódás és a gyűlölködés állandó, sőt a felek közt szó sem lehet békés egyetértésről, e mellett a beszerzett bűnügyi iratokból kétségtelen, h. 2. r. •alp. felp. ellenében a Btk. súlya alá eső tettlegességekre ragadtatta el magát s ezért jogerejüleg elitélve is lett, felp.-t mégis keresetével elutasítani s alperesek viszonkeresetének helyt adni kellett azért, mert felp. egy szóval sem állítván, h. a közte és alp.-ek közt létrejött szerződés bár csak részben is ajádékozási ügyletet képezne, — mindenekelőtt azon vád, h. 2. r. alp. felp.-t tettlegességgel súlyosan bántalmazta, jelen kérdés elbírálása körül a bírói mérlegelésből kiesik, 2. r. alp. ezen tette ugyanis bármennyire legyen is az különben erkölcsi szempontból kifogásolandó, csak akkor jöhetne tekintetbe, ha a felek között történt vagyonátruházás akár egészben, akár részben ajándékozást képezne. Adás-vevési szerződés esetében azonban csak a szerződés határozott rendelkezései lévén irányadók, a szerződés érvénytelenítését nem erkölcsi, hanem csak oly jogi körülmények indokolhatják, melyek közvetlen magából ezen szerződésből erednek. Már pedig- felp. nemcsak nem tagadta azon alp.-i állítás valóságát, h. ő a szerződésbeli ingatlanokból a kültelki birtokot alp.-ek birtokába és használatába át nem adta, hanem ezt határozottan beismerte, sőt hozzá tette, h. a belsőséget is csak részben engedte át alp.-ek birtokába. Ihy körülmények közt pedig igen természetes, h. valamint alp.-ek felp.-t és nejét a kikötött szerződésszerű tartásban nem részesíthetik, sőt arra a szerződés 3. pontjának egyedül elfogadható értelmezése szerint nem is kötelesek, azonképen felp. a szerződés ezen pontjának nem teljesítése miatt alp.-ek ellenében a szerződés felbontását nem követelheti. Sőt mert alp.-ek a szerződéssel járó egyéb terheket sajátjukból tartoznak viselni a nélkül, h. azok fejében a szerződés biztosította előnyöket is élvezhetnék, igen valószínű, h. a felek közti folytonos czivódásnak is az az oka, amit alp.-ek e részben felhoznak, hogy t. i. felp. már kezdettől fogva szerződésszegő volt. alp.-ek irányában. Felp.-nek mindezeknél fogva csak akkor lehetne joga alp.-ek ellenében a szerződés felbontását követelni, ha maga részéről a szerződést betöltötte, ha alp.-eknek a kültelki ingatlan birtokát és használatát átengedte volna, s nem tartotta volna mind e mai napig annak összes hasznait kizárólag magának, nem elégitette volna ki ez által maga magát tartási igényeire nézve. A miért is felp.-t a közte és alp.-ek között kötött adás-vevési szerződésre alapitott keresetével annál inkább el kellett utasisitani, mert 2. r. alp. által irányában tanusitott tettlegesség jelen szerződés felbontására a már felhozottakon kivül annál kevésbé szolgálhat okul, minthogy azt 2. r. alp. felp. irányában nem is jelen kereset megindítása előtt, hanem csak annak megindítása után követte el, s abban 1. r. alp. nem is vétkes. Minthogy végül a kereset alapjául szolgáló szerződés kétségtelen tartalma szerint alp.-ek felp.-től a kültelki ingatlannak birtokukba való bocsátását jogosan követelhetik, e részben előterjesztett viszonkeresetöknek helyt adni s felp.-t az \/i kültelki ingatlannak alp.-ek birtokába és használatába leendő bocsátására kötelezni kellett. (1891. decz. 1. 1764.)