Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

7 108 KÖTELMI JOG. Megbízás, b) Irodalom. Biermann Alik.: A cselekvéseknek hatása, idegen jogköre. J. K. 1874. 249—364. — Biermann: A cselekvések befolyása idegen jogkörre. M. I. Ül. 8. 169 , 333., 411. IV. 223. — Farkas Laj: A képviselési elv a magánjogban, J. K. 1873. 2. 10. — Schwartz Guszt.: Megbízás nélkül, ügyvitel. (Magánj. fejteg. 1890. 11.) — Vécsey Tamás: Megbízás nélkül ügyvitel. M. T. 1878. 410. — N. N Árverésnél vevő mbizásból. J. 1893. 61. Biermann Mihály: Az igéretvevőnek harm. előnyére kötött szerződésen alapidő kereseti joga. P. T. X. 1. — Biermann: A harm. előnyére kötött szerződésekről. M. I. XV. 211. 516. XVI. 27., 393., 492. — Lányi Bert.: A harm. jav. szóló szerz. hatása. P. T. XII. 73. — N. N.: Harm. előnyére kötött szerz. Az igéretvevő kereseti joga. P. T. IX. 158. — VIII. jugászgyüle's tárgyal. (Az alkotandó magy. mjogi tvkvben a harm. jav. kötött szerződéseknek, a felek akaratának és a kérdéses ügylet természetének mfelelőleg, a harmadikra nézve is közvetlen hatás tjdonitassék (Sághy Gyula ind.) c) Joggyakorlat. Közbenjárás. 173. Pozsonyi tábla: A felp. a kereseti követelését a keresethez az A) a. csatolt és az alp.-nek volt uradalmi, s ül. magántitkára Sz. Sándor által állítólag hozzá irt levélre alapítja. Az alp. azonban védekezése közben elleniratában nemcsak azt vette tagadásba, h. nevezett titkárát eme levélnek megirás&ra és az abban foglalt közvetítési dij ígéretére és lekötelezésnek megtételére felhatalmazta, s h. a felp. a kérdéses „királyfiai bírtok" megvétele körül tényleg közbenjárt és a vétel a felperesnek ajánlása és közvetítése folytán létesült volna, hanem ugyancsak az elleniratban magának a kérdéses A) a. levélnek valódiságát is tagadta. Minth. pedig az alp.-nek eme tagadása ellenében a felp. a per során az A) a. levélnek valódiságát sem az e részben felhívott és kihallgatott tanuknak vallomásával, sem egyéb módon perrendszerüen be nem igazolta, ezzel nemcsak a levélre vonatkozó mhatalmazásának további kérdése, hanem magának a kereseti követelésnek jogalapja is begyőzetlenül maradván — elesett és pedig annyival is inkább, mert a fp. azt, h. az alp.-sel valaha személyesen érintkezett és az alp. vele szemben személyesen bármi kötelezettséget vállalt volna, a per során még csak nem is állította. De el volt utasítandó a felp. a keresetével feltótlenül még abban az esetben is, h. az A. a. levél valódisága és az arra vonatkozólag a levél írójának az alp. részéről adott meghatalmazás igazoltatott volna s ül. igazoltnak vétethetnék is és pedig azért, mert a jelen perbeli követelés természetéből foly, h. a mennyiben az alp. arra nézve előzőleg kötelezettséget vállalt volna is, a fp. azt jogszerűen mégis csak akkor követelhetné, ha a kérdéses birtokvételt tényleg ő közvetítette és a közvetítési dijat ő ilyképp tényleg kiérdemelte volna. Az alp. határozott tagadásával szemben pedig a fp. ezt a per során szintén nem bizonyította. A válasz mellett bemutatott levelek ugyanis, melyek nem az alp.-től erednek, e részben a fp. mellett mit sem bizonyítanak, sőt azok egyike a K. a. egyenesen a fp. ellen, mert arról szól, hogy a kérdéses „Királyfia'' birtokot egy más harmadik személy, Majláth István ajánlotta megvétel végett az alp.-nek. Az ajánlás magában véve különbé)) közvetítésnek, mely már fogalmánál fogva szükségszerűen más egyéb ténykedést is feltételez, meg nem tekinthető, a fp. pedig az egész per során nem is részletezi, elő sem adja azt, h. miből állott volna a kérdéses 175,000 frton mvett, tehát nagyobb birtokvétele körüli állítólagos közvetítése, holott miként ezt