Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 4. kötet (Budapest, 1894)

KÖTELMI JOG. 105 alp.-sel szemben egyedül T. által megkötendő üzembevételi szerződéssel ez • Óvadék, utóbbinak biztositott előnyökben ennek részesévé válik, de viszont belyette Óvadék viszaz elvállalt kötelezettség-eket részben ő tartozik az alp. irányában teljesiteni, szaadásúra még- egyáltalában véve nem lehet következtetést levonni arra nézve, h. ilyen vonatkozó köjogviszonynak létesítésével T. általános meghatalmazást is nyert volna & telezettség elfelp. részéről á tekintetben, h. az azon szerződés biztosításául, a melyre a vállalása. 24 •/. a. megállapodás létrejött, a felp. által az alp.-nek T. érdekében, habár a 24 »./. a.-ból kifolyólag, de az A a. szerint saját nevében felajánlott óvadéknak átengedése iránt az alp. és felp. között létesíttetni szándékolt különálló szerződési viszonyt a felp -re kötélezőleg szabályozhassa. A 24. a. megállapodás kizárólag a felp. és T.-nek egjrmás közötti jogviszonyának megalapítását czélozta, de nem alapított meg ezek között meghatalmazd si viszonyt az abból eredhetőleg felp. és alp. között felmerülő kapcsolatos kérdéseknek T. által felp. nevében leendő szabályozására. A mi pedig felp.nek az A. a. ajánlatában, továbbá az ugyancsak alp.-hez intézett C. és D. a leveleiben foglalt azokat a nyilatkozatait illeti, a melyekkel az óvadéknak az ő részéről feltételes felajánlásával a további tárgyalások tekintetében az alp.-t T. utalta és azt is kijelentette, h. a szerződést az alp. végleg'esen ezzel kösse meg, nem irányultak egyébre, mint pusztán annak a személynek megjelölésére, a kivel az alp. megkötheti azt a szerződést, a melynek feltételeit az óvadék átengedése tekintetében a felp! az A '/. a.-ban felállította. Ezekben a levelekben tehát a felp. T.-nek szerződési jogkörét az óvadékra nézve nemcsak, h. ki nem terjesztette, hanem azt kifejezetten az A •/. a. felállított feltételek tekintetében korlátolta, s így azokkal különös meghat?dmazás adása az óvadék felett való rendelkezés tekintetében nincsen igazolva. De felp.-nek A. a. tett alapajánlata folytán közötte és alp. közt közvetlenül lejáratott tárgyalások eredményeként sem vehető bebizonyitottnak az, h. perés felek egymás között feltétlen hatályú végmegállapodásra jutottak volna az óvadéknak felp. részéről leendő átengedése tekintetében. Az A) a. ajánlat annak világos tartalma szerint az óvadéknak egyedül feltételes áiengedésére irányult. Az annak alapján folyamatba tett tárgyalás után a felp. által is elfogadott 3'/. a. szerződési tervezet végleges szerződéssé nem vált. Ennek feltételeiben módosított ujabbi 87. a. tervezetét a felperes annak aláírásánál kifejezett utalással Tomasevicsnek alp.-hez 1888. október 3-án intézett levelére fogadta el. Erre a levélre való utalás folytán pedig kétség nem merülhet fel az irányban, h. annak tartalmát a felp. a 8 /. a. szerződősnek tervezete mellett az óvadék átengedése tekintetében magára nézve joghatályosnak nyilvánította ki. A most felhívott és alp.-hez elsősorban Tomasevics által intézett, a per rendén 7 /. a. bemellékelt ebben a levélben annak irója T. Sándor az alp.-sel nikötendő üzembevételi szerződés 8. alatti tervezetéhez való hozzájárulását és a felperes által alp.-nek már birtokába átadott óvadéknak fentartását kifejezetten függővé teszi attól, h. ha ő irányában felelősséget vállal a G. és társa czég, a szerződés forgalmi i's/közeinek ő általa határidőhöz kötött és költségmentes szállítása iránt, valamint h. ha biztosítást nyújt neki ugyanez a czég mindazokért a hátrányokért, a melyek T.-et érhetik a szállítási határidőnek pontos be nem tartása esetében az alp.-sel mkötendő 8"/. a. szerződési tervezet alapján fennálló kötelezettsége mellett. A 8 7. a. szerződési tervezetnek aláírásával egyidejűleg az alp.-hez intézett 7'/. a. levelet a felp. szintén aláírván és annak tártai-