Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

ÖRÖKLÉSI JOG. 269 végrendelet szövegébe lett befoglalva ; továbbá amennyiben a végrendelet kel- Törvényes tezése hiányzik Az első alaki szabálytalanság azonban az idézett törvény- öröklés, szakaszban érintett záradéknak a végrendelet szövegébe lett befoglalásával s Törvénytelen tanuknak már fentebb idézett vallomásával teljesen pótolva levén, a végrendelet gyermek törmsemmisitésére indokot nem képez s annak érvényét a keltezés hiánya sem vényes örökdönti meg. mert a már idézett tv. 7. §-a csak annyit határoz meg, h. a lése. keltezés kitétele szükséges, de annak hiányát érvénytelenítési okul szükségképp meg nem állapítja. A tv. azon rendelkezésének figyelembe vételéből tehát, mely szerint oly kellékekről is rendelkezik, melyek hiánya feltétlenül a végrendelet érvénytelenségét vonja maga után, s emlit szükséges kelléket is, az következik, h. a csak szükségesnek mondott alaki kellék hiánya, ha más módon, nevezetesen mint jelen esetben is, tanuk vallomásával kipótolható, a végrendelet érvényére döntő befolyással nem bírhat. Jelen esetben ugyanis a tanuk vallomásának a hagyatéki iratok között levő halotti bizonylat tartalmával való egybevetéséből, a végrendeletnek 1886. jan. 9—10-ére eső kelte kétséget kizárólag megállapítható. Sőt ha a fentebbiek daczára a megtámadott okirat irásos végrendeletként mdölne is. megállana mint szóbeli végrendelkezés, mert bir mindazon törvényes kellékekkel, miket a törvény ezekre nézve mkiván, amennyiben tanuk vallomása szerint örökhagyó a végrendelkezés mtételétől számított három hónapon belül elhalálozott. Mindezeknél fogva fp.-eket keresetükkel elutasítani kellett. (89. máj. 2. 1860.) — Curia: Hhagyja. Ind. : Fp.-ek a nővérük által hátrahagyott végrendeletet, mint annak oldalrokonai, kül- és belkellékek hiányából támadják meg és kérik a végrendelet érvénytelenítésével a hagyatékban törvényes öröklés megállapítását. E kérelemnek azonban nem volt hely adható, mert nővérük után M. Samu személyében leszármazó maradván hátra, a nővér halálozásakor, törvény alapján, az öröklés nem fp.-eket, az oldalágat, hanem a leszáimazót illette, és igy fp.-ek a végrendelet mtámadására kereseti joggal nem bírtak. De nem bírnak fp.-ek kereseti joggal ez idő szerint sem, mert nővérük leszármazója törvénytelen ágyból eredvén, ennek hagyatékából fp.-ek, az anya oldalrokonai törvényes öröklési czinien mit sem igényeikéinek, és igy ama végrendelet, melyben nővérük leszármazójának utóörököséül alperest jelölte ki. sikerrel meg nem támadhatják. (91. szept. 15. 556. P. T. XXIlí. 5.J 626. Bp. tsz.: A kereset azon állítása, h. a törvénytelen gyermek az édes anya hagyatékára törvényes öröklési igénynyel bir, a jogfejlődés utján keletkezett birói gyakorlatban csak annyi alappal bir, h. a házasságon kivid született törvénytelen gyermek végrendelet s törvényes leszármazók hiányában a felmenőkkel az oldalági örökösökkel szemben örökösödik, mert azt az orsz. bírt. ért. 10—12. §-ai ki nem zárják, de habár K. T. a K. M. egyedüli leánya, ezen gyakorlat a kereset megítélésének alapjául azért nem szolgálhat, mert a kereset nem a K. M. utáni öröklésre van irányozva, aki K. Gy. előtt halván el, ennek hagyatéka reá nem szállhatott, hanem K. Gy. utáni öröklésre, kinek hagyatékában fp.-t a fent előadottak szerint törv. örökösödés nem illeti. Ezek figyelembe vételével, habár alp.-ek törv. megidéztetés daczára a per felvételére meg nem jelentek, a keresetben felhozott tények és állitások valóknak elfogadásával is fp.-eket a hivatott tv. alapján a prts. 245. §-a értelmében hozott ítélettel keresetüktől elmozdítani s mivel alperesek nem védekeztek, a perköléségeket mszüntetni kellelt. (90. márcz. 9.) — Bp. tábla: Hhagyja. — Curia: Hhagyja. Ind.: A törvénykezés állandó gya-