Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

Hagyaték, annak megoldása a végrehajtási eljárásra fenn nem hagyható. Ebből folyóOrökös fele- ]ag az örökösként perbe idézett alp. irányában végrehajtható elmarasztalás lössége a ha- csak akkor mondható ki, midőn az elmaraszlalhatás egyik jogalapját és gyatéki ter- előfeltételét képező az a kérdés, h. alp. mit és mennyit örökölt : már a per hekért. folyamán tisztába hozatott és az Ítéletben megállapittatott; ami az 1881 : LX. t.-cz. 15. §-ának abból a rendelkezéséből is következik, h. az örökösi minőségből folyó felelősség kérdésének eldöntése a végrehajtási eljárásra csupán abban az esetben van felhagyva, midőn az itélet által maga az örökhagyó marasztaltatott, a végrehajtás azonban az örökösök ellen kéretett. Oly esetben tehát, midőn már a kereset az örökös ellen indíttatott, az örökös felelősségének és a felelősség mérvének kérdése nem a végrehajtási eljárás, hanem a per folyamán tárgyalandó és az Ítéletben döntendő el, annál inkább, mert a marasztalt örökös a vitás kérdésnek a végrehajtási eljárásra utalása esetében az 1881 : LX. t.-cz.-nek a felebbvitelt mszoritó rendelkezései által a peres eljárásban egyébként használható jogorvoslattól eleshetik. (92. márcz. 31. Hitelesíttetett 92. ápr. 19. 825. számhoz. Határozattárba fölv. 1. sz. határozat.) Jogosultság 614. Curia: Hazai törvényeink nyugvó hagyatékot (hereditas jacens) öröklési ige- nem ismernek s az örökös az örökségbe, ennek mnyiltakor. a saját jogán nyek érvénye- (ipso jure) lép be, miből következik, h. az örökösi jogok gyakorolhatása a sitésére. hagyaték birói átadásához, mint feltételhez kötve nincs ugyan, de minth. az osztály mtételéig az örökösök harmadik személyek irányában egy személynek tekintetnek, arra, h. valaki a hagyatéki tömeg, ill. az örökösök egyeteme javára jogokat érvényesíthessen, a kizárólagos örökösi minőségnek kimutatása okvetlenül mkivántatik és pedig annyival inkább: mert a dolog természeténél fogva, aki valami jognak érvényesítésére jogosult, annak az abból netán származható kötelezettségek teljesítésére is kötelezhetőnek kell lenni, vagyis a cselekvő és szenvedő perelhetési jog (actoratus és passiv legitimitás) egymással elválaszihatlan kapcsolatban állván, az örökösük javára jogok érvényesítésére csak az bírhat jogosultsággal, aki ellenében egyszersmind az örökösöket terhelő kötelezettségek is érvényesíthetők. Minth. pedig fp.-ek azt, h. néh. N. Gyulának ők lennének kizárólagos örökösei, nem bizonyították s igy ellenükben alp. az örökséget terhelő követeléseit nem érvényesítheti, nekik sincs kereseti joguk arra, h. a hagyatéki tömeg javára követelési jogot érvényesíthessenek : ugyanők, t. i. fp.-ek. keresetükkel elutasitandók és mint pervesztesek, a perköltségekben marasztalandók voltak. (92. ápr. 5. 3845/91. J. Sz. VI. 567.) 615. Bp. tábla: Miután a törvényes örökösök örökségük birtokba vételére s következőleg a hagyatékot illető követelés behajtására is mindjárt az öröklés mnyiltával feltétlenül jogosultak, az a körülmény, h. néh. K. Henrik hagyatéka fp.-eknek, mint a NB. a. hiteles anyakönyvi értesítő tanúsága szerint törvényes gyermekeinek bíróilag még át nem adattak, a fp.-i kereset időelőttiségét meg nem állapítja. (89. febr. 6. 46,793/88.) — Curia : Hhagyja. (90. máj. 1. 8936/89.) 616. Bp. tábla : Az 1877 : XX. t.-cz. 33. §-nak utolsó bekezdése szerint a 28. §. e) pontja alapján elrendelt gondnokság a gondnokoltnak cselekvési képességét nem korlátozza s a 87. §-nak második bekezdése szerint a 28. § e) pontja esetében a gondnoki képviselet, eltérőleg az a) b) és c) -pontjai alapján kirendelt gondnokok hatáskörétől, csak a vagyonkezeléssel