Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

262 ÖRÖKLÉSI JOG. Hagyaték, öröklésre hivatva nincs, fp. pedig alp. tagadása ellenében azt, h. alp. végÖrökös fele- rendelet vagy más törvényes czim alapján férje utáni öröklésre hivatva lőssege a ha- lenne, nem csak h. nem bizonyította, de nem is állította. (89. jun. 21. gyatéki ter- 8241/88.) — Curia: A m.-biróság Ítéletének azon rendelkezése, mely által hekért. fp. kereseti követelésével annyiban elutasittatott, a mennyiben az özv. G. Károlyné ellen is van irányozva, mváltoztatik, és tekintve, h. a férje hagyatékára nézve őt megillető özvegyi jogon alapuló igényénél fogva az özvegy helyesen idéztetett be és helyesen lett az e.-bíróság által a hagyatéki vagyonra vezetendő végrehajtás terhe mellett kiskorú gyermekeivel egyetemlegesen elmarasztalva: ez irányban a törvényszék Ítélete hhagyatik. (90. febr. 19. 1172/89. P. T. XXIV. 12.) 609. Bp. tábla: A végrehajtás alapjául felvett 2053/874. sz. Ítéletben végrehajtást szenvedők S. István örökösei gyanánt kitüntetve nincsenek, az ítélet alapján tehát végrehajtást szenvedők ellen a végrehajtás el nem rendelhető, és mert folytatólagos végrehajtásnak csak az alapvégrehajtásnál szereplő személyek ellen van helye, minth. az 1874. évi 4405. sz. végzés tanúsága szerint S. Károly és S. Ágnes ellen a végrehajtás elrendelve nem volt, ezek ellen folytatólagos végrehajtásnak helye nincsen. (90. jun. 23. 26,546. P. T- XXIV. 12.) 610. Curia: Fp. alp-eket mint a keresethez mellékelt váltó elfogadójának tves örököseit kérte örökségük erejéig elmarasztaltatni. Alp.-ek nem tagadták sem azt, h. a váltóelfogadó özv. V. Lajosnénak tves örökösei, ami egyébként a keresetlevélhez mellékelt hagyatéki tárgyalási jkvvel is igazolva van. sem azt, h. reájuk az örökhagyó után a kereseti követeléssel felérő örökség nem maradt. Minth. pedig a kereseti váltó az arra vezetett záradék szerint 1886. márcz. 6-iki elsőbbséggel és így a váltóelfogadónak 1886. évi márcz. 1-én bekövetkezett halála után ugyanennek ingtl.-aira, ill. bekebelezett követelésére előjegyeztetett, e szerint tehát a vagyon, mélyre nemfizetés esetében a vhtás vezetendő lenne, habár az a keresetlevélben és a per folyamában külön nincs is mjelölve, a keresetlevél idézett mellékletével kimutattatott: fp. keresetével ez okból nem volt elutasítható; a miért is a m.-bíróságot a pernek érdemleges felülvizsgálatára kellett utasítani. (90. decz. 22. 869. P. T. XXIV. 12.) 611. Bp. tábla: .. . Alp.-nek a marasztalási összeg mfizetésére nézve a kereseti kérelemhez képest személyes felelősséget kellett megállapítani, mert a székesfehérvári tszéknek 1888. okt. 29-én 8994. sz. a. kelt s a perhez csatolt bírói átadó végzésével bizonyítva van, h. az elhalt váltóadós D. Károlynak egyedüli és általános örököse, h. továbbá azon örökhagyó után 22,253 frt 20 kr. adóssággal terhelten 28,485 frt 15 krra becsült s általa ezen becsértékben elfogadott hagyatéki vagyont örökségként tényleg átvett, ezzel szemben azt, h. a hagyaték becsértékének mfelelő fizetéseket birói ítélet következtében teljesített volna, nem is állította, az általa felhozott ill. állított az a körülmény, h. a hagyatékot terhelő adósság összege a hagyaték tényleges becsértékét felülmúlja, alp.-t a fizetési kötelezettség alól éppen nem menti fel, mert ha az általa vitatott állapot forgott fenn, nem ahhoz volt joga, h. egyes hitelezőket kielégítsen, hanem kötelességében az állott volna, h. a hagyaték ellen csődöt kérjen. (90. ápr. 1. 3495.) —Curia: Hhagyja. (90. decz. 19. 936. P. T. XXIV. 12.)