Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)
le I. VAGYONJOG. Tulajdon. 38. Bp. tábla : A peres felek nem vonták kétségbe, h. a felperes község, A parttulaj- illetve a többi felperes birtoka és az alperes uradalma között a Maros donos joga a folyó volt a határvonal. A mérnöki szakértői szemle alkalmával hitelesített folyam medre- B) és ad B) alatti térképek tanúsítása ill. a szakértő mérnökök egyhangú nék változása kijelentése szerint pedig minden kétséget kizáróan m. van állapítva az h. által keletke- Maros folyónak a jelenben is határozottan felismerhető régi medre és a zett árad- Maros jelenlegi medre között levő terület, szigetet képez, a mely szigeten a ványhoz. térképen »a«-val megjelölt 7 hold 850 ölnyi peres terület van, még pedig akkép, h. ez a peres terület a Maros régi mentén fekszik és csak részben nyúlik bele ebbe az elhagyott mederbe. Tehát az alp. Kapriara község határában fekvő birtokát a peres területtől még jelenben is az elhagyott meder választja el. Továbbá ugy a fp.-ek, valamint az alp. részéről hivatott tanuk vallomásával, főleg azonban az ad. B) alatti térképpel be van bizonyitva az. h. akkor, a mikor a Maros folyó az elhagyott mederben folyt, az elhagyóit és az uj meder közt fekvő területhez nem veit joga sem az alp.-nek, sem Kapriara községnek, sem a község lakosainak; elvitázhatatlan tény tehát az, h. a most szigetet képező terület, a mennyiben az a Maros elhagyott medrébe bele nem nyúlik, Tok község ill. a fp.-ek birtokához tartozott. Végre az alp. nem bizonyitotta, de nem is állította, h. az elhagyott ^a térképpen »2?«-vel megjelölt) Maros meder balpartján elterülő birtoka, akár a Maros mosása, akár pedig a folyó általi szakítás folytán, változást szenvedett, ill. birtokának e részben kárt szenvedet: volna és így területi kárpótláshoz joga lenne. A tények ilyen állásában a fp.-ek a peres területet, mint olyat követelik, a mely a Marosnak 3 évi időközben történt mederváltoztatása következtében, a tjdonukat tevő földterülettől elszakittatott és igy ős földnek tekintendő; de követelik azt azért is, mert a mederváltozás folytán birtokukban kárt szenvedtek, a H. K. I. r. 87. czikk 3. §-a alapján tehát annál is inkább van területi kárpótláshoz joguk, minthogy a fent jelzett körülménynél fogva az alp. semmi kárt nem szenvedett. Az alp. azonban magának igényli a peres területet, mivel ?llitása szerint ez a terület oly maradványt képez, melyhez mint parttulajdonosnak neki van joga. Való ugyan, h. a talaj vizsgálatra kiküldött fp.-i szakértő véleményével ellenkező véleményű alp. és bírósági szakértő véleménye alapján, valószínűnek kell venni azt, h. a peres terület nem is föld, hanem áradvány és való az is, h. áradvány minőségű földnövedékhez az illető parttulajdonosnak van joga, mig az ezen módon mkárositott tulparti tjdonosnak ehhez az áradványhoz nem lehet jogos igénye; mindazonáltal a fenforgó esetben az alp. javára az idézett jogelv nem alkalmazható, nem pedig azért: mert a dolog természetéből folyik, h. a parttjdonosnak az áradványhoz csak annyiban lehet joga, amennyiben az az áradvány a saját parti területének növedéke; mert a folyónak medre változás esetén, az elhagyott mederhez első sorban a károsított parttjdonosnak van joga a mfelelö kárpótláshoz; ezen eseten kivül pedig rendszerint az elhagyott meder aránylagos megosztásának van helye; mert a jelen esetben a fp.-ek csak azt a területet követelik, a mely az elhagyott medernek nem az alp. partja mellett (bal part), hanem ama part mellett van, a mely azelőtt az ő tjdonuk volt és mert kétségtelen lévén az, h. a Maros folyó medrét változtatván, ezáltal az alp. épen nem és csakis a fp.-ek károsodtak, továbbá, mert a peres terület mint áradvány nem az alp partjához mosódolt, az alp. partja még mindig a holt meder által lévén