Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

I. VAGYONJOG. 17 elválasztva a peres területtől; végre pedig, a mennyiben az egyik szakértő Tulajdon, véleménye szerint, a peres terület csekély részben a holt mederbe is bele nyúlik, ez a csekély rész nem haladja át a határt, a mely határig az alp.-nek lehetne joga az elhagyott mederből. Mindezeknél fogva nincs az alp.-nek a peres területhez sem tjdoni, sem birtokjogi czime, ellenben a fp.-eknek. ehhez a területhez való joga a pernek adataival (térképekkel, tanúvallomásokkal és hiteles tkvi másolattokkal) bebizonyitva lévén, az ebiróság Ítéletét a fent megjelölt részben az itt és az e helyen megítélt szűnő haszon mennyiségét ill., az abban felhozott vonatkozó indokok alapján hhagyni kellett. Azonban ugyanezt az Ítéletet a szűnő haszonra és a kamatára nézve azért kellett a fenti értelemben mváltoztatni, mert igaz ugyan, hogy a fp.-ek már az 69. évben hatóság utján (szolgabiróság) követelték a peres föld birtokát, ebben az ügyben igényük azonban meg nem állapíttatván, a birói útra utasíttattak és így annál a körülménynél fogva az alp. birtoklása nem tekinthető rosszhiszeműnek mindaddig, mig a fp.-ek igényüket bíróság előtt keresettel érvényesíttették, nem pedig annál kevésbé, minthogy az alp. jóhiszemű birtoklása a pernek adataival is támogatva van. Es minthogy a jóhiszemű birtokos az élvont hasznot az ingatlan tjdonosánah megtéríteni nem tartozik, másrészt pedig, minthogy a perindítástól kezdve a jóhiszemű birtokos is a rosszhiszemű birtokossal egyenlő elbánás alá esik, a fp.-ek részére a szűnő hasznot csak a perindítás napjától lehetett megítélni, a perindítást megelőző időre esedékes haszonra nézve azonban őket keresetükkel elutasítani kellett. A szűnő haszon után járó kamat azért nem volt Ítélhető mert a fp.-ek ezt a hasznot mint járulékot követelik, már pedig járulék után nem jár kamat (90. jul. 2. 59987/89). Curia: Hhagyja. Ind.: Az tény ugyan, h. a peres terület a Maros elhagyott medrének észak felőli szélén és a Maros uj medre között fekszik, de azért közönséges értelemben vett szigetett sem ma nem képez, mert a Maros B) alatti holt medrét végkép elhagyván, ez a földterület víz által övezve nincs, sem az nincs bizonyítva, h. ez a peres föld valaha jogi értelemben vett szigetet (insula in flumine enata) képezett, vagyis, h. a Maros medrében keletkezett és mint ilyen egy és ugyanazon időben a Maros vize által minden oldalról övedzve lett volna. Az is tény, mint ezt a mbiróság szintén megállapította, h. a fp.-ek birtoka és az alp. uradalma közt a határt a Maros folyó képezte és hogy az a terület, mely iránt a per foly, akkor midőn a Maros irányát még meg nem változtatta, b) allatti régi medrében folyt, a Maros jobb partjára esett, tehát a fp.-ek birtokához tartozott. Ma ez a terület a Maros bal partján fekszik, mert a Maros vize folyásának irányát mváltoztatva, a peres terület felett kezdődő nagy kanyarral északnak és tovább nyugatnak fordult és azt a területet, melyen jelenleg a per tárgya fekszik, bal partján hagyta. Az a kérdés tehát, h. ehhez a területhez alp.-nek mint balparti birtokosnak, vagy fp.-eknek, kiknek a folyam által mkerült terület tjdonát képezte, van-e jogos igényük? Az kétségtelen tény, h. a folyammeder változása előtt ott, a hol jelenleg a per tárgya fekszik, fp.-eknek tkvileg is kitüntetett birtoka volt. kétségtelen, h. a Maros uj folyását a toki határon, tehát fp.-ek földein keresztül vette, alp. birtokát pedig ezen mederváltozás ill. a folyó irányának változása ezen a helyen nem érintette, léhát s mennyiben a folyam változása által fp.-ek földje, vagy legalább az a) alatti terület érintetlenül maradhat, azok talajdonjoga őket Márkus, Fclsöbirósági határozatok III. 2