Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)
256 CSALÁDI JOG. Kiskorú va- lehetősége is ki van zárva, h. a nevükben történt eladás reájuk nézve előnyös gyonának ke- iett legyen. Igaz ugyan, h. régi hazai törvényeink az apai hatalmat annyira zelése. kiterjesztették, h. bizonyon esetekben az apa gyermekei vagyonát elidegenithette; eltekintve azonban attól, h. e régibb törvények már 1869-ben a változott viszonyok alapján keletkezett törvényes gyakorlat által hatályon kiviil helyeztettek, nem létezett olyan hazai törvény, mely az apának kiskorú gyermeke anyai vagyonának elidegenítéséi megévgedte volna, sőt az l : 50 : 3. pontjának az I : 54. utolsó pontjával egybevetéséből éppen az ellenkező tűnik ki, amennyiben az I : 51 : 3. pont szerint az apa utolsó szükségében is gyermeke jószágát csak az osztály mtörténte előtt, tehát azt a jószágot adhatta el, mely közte és gyermeke közt osztálytárgyát képezhette, az I : 54. pont szerint pedig a gyermek anyai vagyonát az apjával megosztani nem tartozott. Érvénytelen lévén ezek szerint m.- és III. rendű fp.-ekre és Sz. Elfriedre az 1. sz. a. adásvevési szerződés, őket illetőleg Sz. Elfried jogán kiskorú P. Sárit, a Salgó-Tarján községben, az ahhoz tartozó pusztákon és telepeken, szóval a község egész határában gyakorolt italmérési jog tulajdona egy negyed részben megillette ; és minth. az italmérési jogot az azért nyert kártalanítási összeg helyettesíti : jogos igényük van nekik az összes kártalanítási összegnek, tehát az alp. társaság részére megállapítottnak egy negyed részére is, mit sem változtatván azon az a körülmény, h. alp. részére a kártalanitási összeg az általa teljesített adó alapján állapíttatott meg. Mert a jövedelem élvezetéből természetszerűleg folyó adózási kötelezettség teljesítése a tulajdon mszerzésére jogalkotó tényt nem képez. (92. ápr. 21. 2494. P. T. XXIV. 17.) 609. Pozsonyi tábla: Fp. saját válaszirati előadása szerint 1852. évben születvén, ehhez képest jelen kereseti követelése oly évekre (1858— 1876) eső elvont hasznok iránt lett indítva, mely évek alatt fp. még kiskorú volt, ebből folyólag a kérdéses öröklött atyai igtl. vagyonnak gyámsági kezelés és gvámhatósági ellenőrzés alatt kellett állnia. Minth. pedig fp. maga sem tagadta, h. atyjának néh. B. I.-nek 1857. évben történt elhalálozása után, ennek hátramaradt özvegye s fp. édes anyja szül. M. E. volt ily minőségben az ő törvényes és természetes gyámja, ebből önként következik, h. a kérdéses egész időszak vagyis a fp. kiskorúságának ideje alatt az ő néhai atyja után öröklött ingtl. vagyona fölött va'ó tényleges kezelési és rendelkezési jog gyámi minőségében a fp.-nek most nevezeit anyját illette meg s h. a mennyiben fp.-nek özvegy anyja később az alp. jogelődjéhez néhai B. L-hez ment férjhez és ez utóbbi vele közös háztartásban élvén, mint férje az alp.-nek kérdéses igtl.-ait is tényleg kezelte és birtokolta, néhai B. L-nek eme birtoklása csakis a fp. anyjának mint t. és t. gyámjának beleegyezésén és tényén alapulhatott, ebből folyólag jóhiszemű birtokosnak tekintendő. Minth. továbbá a jóhiszemű birtokostól a szűnt hasznok mtéritése jogszerűen nem követelhető, fp.-nek a kereseti jogalapon mindezek folytán az alp. mint jogutód ellen sem lehet jogszerű követelése. Fp.-t keresetével egészben el kellett utasítani. — Curia: Hhagyja, mert az 1725 : LXVIII. t.-cz. 13. §-a. valamint az 1877. XX. t.-cz. 35. §-a értelmében az apa vagy kinevezett gyám nem létében a gyámság mint t. és t. gyámra, az anyára száll ; azzal, h. özvegysége idején kiskorú gyermekeinek vagyonát számadás nélkül kezeli, számadást adni pedig csak ujabb jérjhezmenetele után tartozik. A törvény és törvényes gyakorlat szerint tehát kétségleien,