Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

254 CSALÁDI JOG. Kiskorú va- állása után Sz. Béla m.-rendü fp. ugy is mint kiskorú P. Tára részére árvagyonának ke- székileg kirendelt ügygondnok és Sz. István harmadrendű fp. az alp. salgózelése. tarjáni telepein gyakorolt italmérésért adott állami kártalanítási összeg lU részére és járulékaira nézve a keresetet fentartván, az 1. sz. alatti adásvevési szerződés ellen azt a kifogást tették, h. az az abban előadott italmérési jogból Sz. Ödön kiskorú gyermekeit illető jutalékra nézve jogérvénynyel nem bir azért, mert gyámhatóságilag jóváhagyva nincsen, az apa pedig mint természetes és törvényes gyám, a kiskorú gyermekei tulajdonát képező italmérési jogot, mint az ingatlan elválaszthallan tartozékát s igy az ingatlan minőségével biró vagyont, gyámhatósági jóváhagyás nélkül jogérvényesen el nem idegenithette. Helyesen jegyezik meg fp.-ek felebbezésükben, h. a kérdés és keresetük megítélése egyedül azon fordul meg. h. az 1. sz. a, adásvevési szerződés létrejötte idejében, t. i. az 1869. étben fenáVott törvények szerint az atya önhatalmúlag elidegenithette-e íjogérvényesen) a kiskorú gyermekei tulajdonát képező italmérési jog egy részét ? Tek., h. az 1848. év óta fejlődött joggyakorlat szerint a nemesi birtok tartozékát képezett italmérési jog az 1. sz. a. szerződés létrejötte idejében már az ingatlanoktól elválasztható s azoktól elkülönítetten eladható volt, miáltal ingatlan dologbeli minőségét elvesztette ; tek., h. az 1887 : XX. t.-cz. életbeléptetése előtt az 1869. évben érvényben volt vonatkozó törvényeink, különösen pedig a H. K. I. rész 51. czimének 6. §-a s az 1715 : LXVIII. t.-cz. 13. §-a szerint az atya mint természetes és törvényes gyám, a törvényes és végrendeleti és kirendelt gyámokét messze túlhaladó jogkörrel voit felruházva, annyira, h, az utóbb felhivott törvényszakasz világosan kijelenti, h. az előző szakaszokban előadott, a gyámokat és gondnokokat kötelező rendelkezések a törvényes és egyszersmind természetes gyámokra nem értendők; tek., h. a fentebb felhivott törvények szerint az atya mint természetes és törvényes gyám nemcsak a kiskorú gyermekei tulajdonát képező javak jövedelméről nem tartozott számot adni, de azok kezeléséről sem, sőt szükség esetében a vagyont meg is terhelhette és el is adhatta; tek., h. a természetes és törvényes gyámok jogairól és kötelezettségeiről rendelkező törvényeink olyan irányú intézkedést nem tartalmaznak, h. az atya az illetékes hatóság beleegyezését köteles volt mszerezni abban az esetben, ha a kiskorú gyermekei tulajdonát képező vagyon egy részét e'adni kivánta; tek.. h. az 1. sz. a. tartalma s a perben előadottak és bizonyítottak szerint Sz. Ödön, mint kiskorú gyermekei természetes és törvényes gyámatyja, nem az azokat salgótarjáni nemesi birtokai után megillető összes italmérési jogot adta el az alp. jogelődének, hanem eladta a vevő vasfinomitó társulatnak az ezáltal felállítandó gyártelepeken gyakorolható italmérési jogot, mely eladás által, ha csökkenést szenvedett is kiskorú gyermekeinek az italmérési jogból való jövedelme, de ez figyelemmel az akkor fennállott viszonyokra, törzsvagyonuk mtámadásának és elidegenítésének nem tekinthető; tekintettel végül, h. egybevetve az atyai hatalom jogköréről intézkedő korábbi törvényeink rendelkezéseit a kérdéses szerződés tárgyával, az előadottak szerint az 1. sz. aadásvevési szerződés olyan jogügyletnek tekintendő, a melyet kiskorú gyermekeit kötelezően Sz. Ödön, az atya, mint azok törvényes és egyszersmind természetes gyámja, gyámhatósági jóváhagyás nélkül jogérvényesen mköthette; ezeknél fogva az e.-birósági Ítéletnek a per főtárgyára vonatkozó felebbezett részét ezekből az okokból hhagyni kellett. (91. decz. 28. 31.529.1