Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

248 CSALÁDI JOÜ. A különválva férjénél mjelent, de ez által oly fogadtatásban részesült, mely a további ott élő nö tartása, maradást lehetetlenné tette, a per folyamán nem bizonyította, azt pedig nem is állítja, h. férjének kiengeszteléséi mkisérelte, vagy azt teljes felgyógyulása után lakás és tartás természetben kiszolgálására felhívta, férje azonban ezt mtagadta volna, mindezek azt igazolják, h. az a7p. önként távozott és férjéhez saját elhatározásából nem tért vissza, következve nötartásra nem tarthat iyéntjt. (90. okt. 22. 8978. Ü. L. 80. 47.) A tartásdíj 584. Bp. tábla : Habár a peres felek között lefolyt válóper befejezése módosítása a idején fennállott törvények szerint az egyházi biróságok hatásköre, a házasfelek vagyoni sági elválásból felmerülhető vagyoni követelések és igy a nötartási dij kérviszonyainak désének eldöntésére is kiterjedt, a fp. pedig a primási felülvizsgáló biróváltozásához ságnak 2830/66. sz. a. hozott határozatával arra köteleztetett, h. jövedelképest. mének '/4 részét köteles az alp. javára tartásdíj fejében lefizetni, ez a körülmény mégis nem zárja ki azt, h. ha eme határozat hozatala után felmerült tények folytán a felük személyes és vagyoni viszonyaira nézve, azok jogai és kötelezettségeire kiható lényeges változás állott be, az eme változásiéból származtatható jogok a válóper idején fennállott viszonyok vitatása nélkül, önálló keresettel érvényesíttessenek, az alp. részéről felhozott az a kifogás tehát, h. a tartásdíj-kötelezettség mszüntetése avagy a tartásdíj mennyiségének leszállítása csak a perújítás utján volt volna szorgalmazható, annál kevésbé vétethetett figyelembe, mert az előző polgári perben keletkezett curiai ítélet szerint a fp. a tartásdíj összegének leszállítása s ül. korlátozása iránt előterjesztett kérelmével nem a helytelen perczim miatt, hanem a peres feleknek az ama per folyama alatt kitüntetett vagyoni viszonyaira való tekintettel utasíttatott el. Az e. -bíróság ítélete annyiban, amenynyiben a tvsz. a fp.-t a tartásdíj-kötelezettség teljes mszüntetésére irányzott kérelmével elutasította, azért volt hhagyandó, mert az alp.-re nézve a saját hitelvei szerint a házassági kötelék közte és fp. között mind ezideig fennáll, az alp. jogait pedig magában véve az a körülmény nem érintheti, h. fp. más vallásra térvén át, reá nézve a házassági kötelék egyoldalúan jelbontatott és ennek folytán uj házasságra lépett. Ellenben a tartásdíj mennyiségére nézve az ítéletet mváltoztatni s kimondani kellett, h. fp. részéről a már többször hivatkozott III. fokú egyházi bíróság ítélete alapján fizetendő tartásdíj évenként %0 írtnál magasabb összegre nem terjedhet, ill. az alp. ennél többet nem követelhet, mert a per adatai szerint, az alp. időközben örökösödés utján 7000 frt törzsértéket mhaladó és 400 irtot jövedelmező vagyonhoz jutott, a fp. pedig hivatala után járó fizetésen kivül egyéb jövedelemmel nem rendelkezik és mert a nö abban az esetben, ha férjétől tényleg különválva él és férjhezmenetde alkalmával elfoglalt állásának mfelelő vagyoni helyzete biztosítva van, azt nem követelheti, h. a jérj jövedelmének ama többletéből is részesüljön, amely többlet szerzése s ill. a mfelelő állás elnyerése idején közte és férje között sem a személves, sem a vagyoni viszonyaikra nézve érdekközösség fenn nem állott és a férj saját hitelvei szerint jogosultan uj családot alapított és ebből kifolyólag őt mint családfőt fokozott uj kötelesség is terhelik. — Curia: Fp. keresetéi nemcsak a tartási kötelezettség mszüntetésére, hanem m.-sorban arra is irányozta s keresetében azt is kérle, h. az előbbi perek befejezte után előállott viszonyok következtében az eddigi tartásdíj leszállittassék, ill. bizonyos mhatározott összegre korlátoztassék s miután fp. ezt külön keresettel is érvényesíthette, alp.-nek a perújításra ala-