Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

246 CSALÁDI JOG. Házastársak házasfelek birtokában levő javakból a férj hitelezői kielégítést ne nyervagyoni viszo- hessenek. (91. decz. 21. 6031. Ü. L. 92. 3.) nyai egymás 579. Temesvári törvényszék: Felperes keresetét a D. alatti, közközt és 3. sze- jegyző előtt kötött házassági szerződés szabályozván, az okirat 4. pontmélyek irá- jában foglalt 800 frt női hozomány fele, vagyis 400 frt, fp. elhalt leánya, nyában. néhai Konstantin szül. J. M. után törvényszerüleg megilleti, nevezett örökHázassági hagyónő, a B. a. haláleset felvétel szerint, leszármazók nélkül elhalálozván, szerződésbe a perbe vont női hozomány fele vagyis 400 frt tehát visszaszáll és pedig foglalt, halál annál inkább J. N.-ra, mert a női hozomány tőle származottnak alaposan esetére szóló vélelmezhető, sőt ennek ellenkezőjét az ellenfél tagadásba sem vette, a rendelkezés, későbbi kelet 1886. 61. ügyszám E. alatt beügyelt végrendelet tehát a mindannyi érdekelt fél közbenjöttével létrejött D. alatti házassági szerződést nem korlátozhatja, ül. annak eltérő értelmezést nem adhat, ennélfogva a végrendeletnek azon része, mely a házassági szerződés pontjaiba ütköző intézkedést tartalmaz, birói figyelembe nem jöhetvén, fp.-i keresetet csupán a 400 frt hozományi tőke és ennek örökhagyó halála napjától járó 6% kamatai erejéig megitélni kellett. Ellenben fp. többleli keresetét és az elébb hivatkozott és a marasztalás alapjául vett _D. a. házassági szerződés értelmében elutasítani kellett, minth. közszerzemény i javakban való örökösödés kifejezetten a túlélő alp.-t illeti meg, miután leszármazó nem maradt. — Bp. tábla: A D. a. közjegyzői okiratban foglalt házassági szerződés, amennyiben halálesetre szóló rendelkezést tartalmaz, annyiban örökösödési szerződést foglal magában és annak az a rendelkezése, mely szerint a nőnek férjét megelőzőleg és leszármazók hátrahagyása nélkül bekövetkező halálozása esetén a hozomány felére a legközelebbi rokonok öröklési jogát biztosítja, szintén ily tekintet alá esik és különösen alp -sel szemben nem vehető az örökhagyó által tett oly egyoldalú Ígéretnek, amely későbbi végrendelet által hatálytalanítható volna, meri éppen alp. mint férj fp.-tó'l mint egyik szerződő társtól a hozományt ezen korlátozás mellett vette át és mert fp. az öröklés ilyetén szabályozását a maga részéről a szerződés aláírása által elfogadta. Az örökhagyó által később tett végrendelet tehát annyiban, amennyiben fp.-nek, í 11. az örökhagyó legközelebbi rokonainak az örökösödési szerződésben biztosított öröklési jogába ütközik, önmagában véve hatálytalan lévén, az által az örökhagyó legközelebbi rokonainak szerződési öröklés joga meg nem szűnt s viszont alp. sem szerezhetett a hozomány fele részére az örökösödési szerződéssel szemben a végrendelet alapján érvényes öröklési jogot. Ennélfogva az e.-biróság Ítéletét abban a részében, amelyben a hozomány fele, vagyis 400 frt fp. javára megítéltetett, helyben kellett hagyni, mindazonáltal az Ítélet rendelkező részében kitett értelmezéssel, mert miután az örökösödési szerződésből kitűnik, h. a hozomány csak fele részben eredt fp.-től, másik fele az örökhagyónak anyai örökségét képezte, nyilvánvaló, h. a megítélt összegnek csak fele része illeti fp.-t, mint az örökhagyó felmenő örökösét, a másik fele pedig az általa képviselt kiskorúnak, mint a már elhalt másik felmenő leszármazójának javára esik. — Curia: Hhagyja. (92. jan. 7. 2074/91. Ü. L. 92. 6.) élő ^tartása* 580, Curia: A tanuk vallomásával bizonyítottnak találtatott, h. az Tartásdíj e9[)u^lés alkalmával fp. anyósa unszolta alp.-t, mint fiát, h. fp.-t a háztól megállapitása távolítsa el s h. a 3. tanú szerint fp. anyósa az erkölcsiséget mélyen sértő a férj hibája durva szavakkal is illette fp.-t, továbbá, h. ennek következtében alp. is meg miatt