Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

286 CSALÁDI JOG. Váló okok zsi- jkvből kitűnik, fi. a házasfelek a bíróság előtt személyesen mjelenlek és dóknál. válási szándékukat itt is kifejezték ; tek., h. a felek kiengesztelése czéljából Kölcsönös mkisérlett rabbinátusi s bírósági békéltetések sikerhez nem vezettek; tek., beleegyezés, lovábbá, h. ilyen körülmények között is a felek részéről felhozott válási Közös keresd, okok folytán nem remélhető, h. a felek a mszakitolt házaséletet békében Egyszeri bé- tovább folytathassák, az izr. felek között létező házassági köteléket az 1863. keltetés. nov. 2-án 15,940. sz. a. kelt udvari kanczelláriai rendelet 24. és 25. §§-ai értelmében kölcsönös szabad beleegyezés alapján felbontani és az elválasztott feleknek az uj házasságra való léphetést megengedni, ill. az e.-b. Ítéletét a válás kérdésére nézve ezekből az okokból, egyébként pedig indokaiból bhagyni kellett. — Curia: Hhagyja. (92. márcz. 2. 1545. Ü. L. 92. 12.) Keresztéiig 557. JOebreczeni tsz.: Minth. Debreczen városának III. kerületi rendőrhitre való at- kapitányi hivatalától eredetben beszerzett és a perhez csatolt alp.-nő elleni teres. kihágási ügyre vonatkozó iratokból kitűnik, miszerint alp.-nő a házasság tartama alatt, mint vendéglős a vendégek szolgálatára erkölcstelen életű nőszemélyek alkalmazása és nőknek kéjelgésre csábítása által elkövetett kihágás miatt pénzbüntetésre jogerejüleg elitéltetett, minth. ellene ez által az idézett kegy. udvari rendelet 22. §-ában körülirt és a házasság felbontására elégséges indokul szolgáló azon nyomós okok és körülmények, melyek által a család jó erkölcse és vagyona veszélyezteti, minden kétséget kizárólag bebizonyíttatott, ennélfogva tek., h. sem a lelkészi, sem a birói békéltetések sikerre nem vezettek, tek., h. fp. a per során mindvégig válási szándéka mellett maradt, a viszás felek közt létrejött és időközben fp.-nek keresztény hitre történt áttérése folytán a cultus disparitásnál fogva tovább fentarthatónak külömben sem remélhető házassági kötelék a többször idézett kegy. kir. udv. rendelet 22., 25., 27. §. alapján végleg felbontandó volt. (91. márcz. 10. 2774.) — Curia : A házasság felbontására nézve a cultus disparitásra alapított érverés elhagyásával, egyéb felhozott indokaiból s még azért is az e.-bíróság Ítéletét kellett hhagyni; mert az izraeliták váló ügyeiben követendő eljárást szabályozó, az 1863. nov. 3-án kelt udv. rend. 27. §. szerint a házasság csak abból az okból. h. a zsidó házastárs a keresztény vallásra tért át, fel nem oldatik, de a 24., 25. és 26. §-ban jelzett kölcsönös beleegyezés és házasságtörés esetében feloldatik. Ebből azonban nem következik az, h. a ker. vallásra áttért házastárs az izr. vallásban maradt házastárs irányában és viszont, a reájuk nézve kötelező rendelet 32. §-ában felsorolt indokból a törvényes elválás iránt keresetet nem érvényesíthetnének stb. (92. márcz. 8 1464/91. J. Sz. VI. 372.) Perjogi gya- 558. Győri tábla: Az 1868 : 51. t.-cz. 36. §-a első bekezdésében emkorlat váló- litett személyek válóperei és ezek közt az izraeliták válóperei ama tsz. illeperekben. tőségéhez tartoznak, amelynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó Birói illeté- együttlakásuk volt, eme szabály alul pedig ugyanannak a szakasznak 2-ik késség, midőn bekezdése szerint kivételnek akkor van helye, ha a végelválás hűtlen elhaalperes kid- gyás következtében történt, amikor a távollevő fél. amennyiben tartózkodási földön lakik, helye ismeretlen, ama tsz. elé idézendő, melynek területén a folyamodó fél lakik. Tek. már most, h. az izraelita vallású perbeli feleknek Magyarországban állandó együttlakásuk sohasem vo't, amennyiben egybekelésük után legott Bécsbe költözködtek s itt tartózkodtak mindaddig, mig fp. alp.-t el nem bagyta s Győrbe nem ment lakni, minélfogva fp. válókeresetének elbírálására illetékes tvsz. az idézett törvényszakasz első bekezdése alapján meg