Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

CSALÁDI JOG. 235 555. Curia: Fp. keresetével azért volt elutasítandó: mert az a kö- Váló okok zsirülmény. h. alp. az 1887. aug. 4-én a békéltető rabbi előtt a válásba bele- dóknál, egyezett, tekintettel arra is, h. ezután a házasfelek még 1887. nov. 13-ig Keserités együtt éltek, az 1863. i.ov. 2-án 15,940. sz. a. kibocsátott szabályrendelet (Hűtlen elka18. §. értelmében csak az esetre szolgálhatna indokul a házasságnak köl- gyás':) csönös beleegyezés alapján felbontására, ha a beleegyezés a tsz. előtt ismételtetett volna, ez azonban nem történt, minth. alp.-nek időközben történt elmebetegsége miatt csak 1890. jan. 9-én folyamatba tett perben, a birói békéltetés meg sem kiséréltethetett és mert az, h. alp. ingerült és ideges magariseletet tanúsított, h. férje szüleit és rokonait nem kedvelte, ezekkel minden érintkezést mszüntetett, tőlük távol maradt, mikor apósa az 1883. decz. hónapban mhalt és később mikor sógornője férjhez ment, zsidó szokás szerint a család gyász- és öröm-ünnepségeiben részt nem vett. továbbá, h. a leányoknak kellő gondját nem viselte, ezt szabad lég használata helyett szobában tartotta, az idézett szabályrendeletben emiitett keseritésre alkalmas tényeknek nem vétethetnek, minth. érzelmeket senkire erőszakolni nem lehet, azt pedig fp. nem bizonyitotta, h. irányában alp. bizalommal nem viseltetett és ha a gyermek gondozását illetőleg mulasztást lapasztalt, azt mint családfő pótolhatta, ugy a fürdőbe járást is akadályozhatta volna. De hűtlen elhagyás esete sem forog fenn. mert csak a közös háztartás szüntettetett meg. alp. niás lakásba költözött: a községből azonban nem távozott; végül elmebetegség tartós és ragályos betegségnek nem tekintethetvén, az izraelita vallású felek közölt létrejött házasságot fentartani kellett. (91. nov. 3. 7049. J. Sz. V. 704.) 556. Bp. tsz.: C. J. és neje közös váló keresettel kérték a közöttük Kölcsönös fennálló házassági kötelék kölcsönös szabad beleegyezés alapján leendő felbon- beleegyezés, tását s elválási szándékukat a G) a. bizonyitvány szerint a rabbinátus előtt Közös kei eset. három külön ízben, mint a mtartott e.-bírósági békéltetés alkalmával hatá- Egyszeri berozottan és személyesen kijelentették. Minth. azonban C. J. a második mki- keltetés. sérlett birói békéltetésre üzleti elfoglaltsága és utazása miatt személyesen meg nem jelent, ez okból a házassági kötelék közös beleegyezés alapján felbontható nem volt. Tekintve azonban, hogy a házassági köteléknek C. J. által kérelmezett felbontását viszonkeresetileg maga neje is kérte, mert férje őt ismételten a legdurvább bánásmóddal, sőt tettleg is, sértésekkel is ismételten érzékenyen mkeseritette ; tek., h. a kölcsönös érzékeny keseritéseket egymás irányában mindkét fél beismeri és felek között kibékülést sem a rabbinátus, sem a bíróság előtti békéltetések nem íredmétiyeztek és a felek határozott és ismételten kifejezett válási akaratánál fogva kibékülésükre mi remény sem mutatkozik s miután végre a házasság felbontása folytán beálló viszonyok és a házasságból származó s még kiskorú gyermekek ellátása iránt a felek a becsatolt közjegyzői okirat szerint egyezségileg megállapodtak, vagyoni igények pedig nem támasztattak, ezen okból a felek között fennállott házassági köteléket az 1863. nov. 2-án 15,940. sz. a. udvari kanczelláriai rendelet 22. §. értelmében ismételt érzékeny keseritések alapján mindkét fél kérelmére felbontani s nekik az uj házasságra lépést megengedni kellett. — Bp. tábla: Hhagyja. Indokok: A keresethez G) a. mellékelt okirattal igazolva van, h. az izraelita vallást követő házasfelek az illetékes rabbinátus előtt három izben és különböző időben mjelenvén, minden alkalommal kijelentették, h. a közöttük létező házassági köteléket »kölcsönös szabad beleegyezéssel« felbontani kívánják, továbbá a 43,482. sz. békéltetési