Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

218 1. VAGYONJOG. Csődtörvény, tések mszüntetése után oly hitelező által, ki erről tudomással bir. a közadós 27. §. vagyonára kieszközlött telekkönyvi előjegyzés, melynél a közadós jogcselekvénye Zálogjogi elő- a Cs. T. 27. §. 2. pontja alapján mtámadható, továbbá, mert helyesen fejjegyzés meg tette ki az e.-biróság. h. a közadós hitel-népbank, mely ellen a csőd 1886 támadása. ápr. 8-án nyittatott meg, fizetéseit már 1886 jan. 26-án mszüntette s h. alp. erről az általa 1886 márcz. 4-én kieszközölt tlkkvi előjegyzéskor tudomással birt, mert a fizetések mszüntetése már az alp.-sel közölt D) alatti igazgatósági körlevélben, valamint az E) alatti szerint tartott hitelezői értekezleten kijelentett s az érdekletteknek, köztük alp.-nek is, tudomására hozatott, a D) alattira nézve pedig, bár nincs az igazgatóság tagjai által aláírva, alp. elleniratában azt, h. az tényleg az igazgatóságtól eredt, nem tagadta, a póttárgyalás alkalmával felhozott tagadása pedig mint elkésett tekintetbe nem jöhet, mert azok a fizetések, melyeket a közadós bank, mely bizonyos irányban az üzletet még 1886 jan. 26-ika után is csődnyitásig folytatta, a szakértőknek a könyvek alapján tett nyilatkozata szerint, ez után az idő után teljesített, nem bizonyítják azt, h. a bank fizetéseit 1886 január 26-ika után a csődnyitásig rendesen teljesítette s h. fizetéseit tényleg nem 1886 jan. 26-án, hanem csak a csődnyitáskor szüntette meg, nem bizonyítják pedig azért, mert mig az említett fizetések részben csak a rendes üzleti kiadásokból, részben pedig a banknál az adósok által lefizetett összegeknek az illető visszleszámitolók részére kiszolgáltatásából állottak, az a körülmény, h. betéteket a bank 1886 jan. 26-ika után többé ki nem fizetett s h. több ezer forintra menő lejárt váltótartozásait sem fizette, kitűnik a könyvekből és a csatolt csődbejelentésekből s az a 640 frtnyi fizetés, melyet A. hitelező váltókövetelésére 1886 márcz. 23-án a nélkül, h. ezt az összeget az illető egyenes adóstól akkor már mkapta volna, teljesített, mint egymagában álló, szemben a számos más lejáró és ki nem fizetett tartozással, a fizetések mszüntetésének ezekkel s a D) Ej F) alattiakkal bizonyított tényét meg nem czáfolja s nem alkalmazható az annak igazolására, h. a bank alp. betétének lejárta után is fizetett ki betéteket, a viszonválaszban kinált főesküvel való bizonyítás sem. mert szemben a felmutatott könyvekkel és a szakértőknek arra alapított nyilatkozatával, mely szerint a banknak 1886 jan. 26-ika után teljesített fizetései között egy sem volt betét-visszafizetés : alp. nem nevezett meg egyetlen oly betevőt sem, kinek betétét a bank az emiitett idő után fizette vissza, a kinált eskü tehát, mint határozatlan meg nem Ítélhető, de tekintettel arra, h. számos lejárt tartozás ki nem fizettetett s a fizetések mszüntetése ugy a igazgatóság, valamint a hitelezői gyűlés részéről nyíltan kijelentetett, fgyes köretelésnek vagy követeléseknek Kifizetése a fizetések mszüntetése meg állapithatásának szempontjából külömben is közömbös. (91. jan. 27. 5997/90.) 28.. 29. §§. 531. Sz-fehérv. tsz.: Alp.-ek kifejezetten beismerték, h. az időközben Rokonok közti csődbe jutott Cs. Ignácznak sógorai. Az 1890 jun. 11-én tartott tárgyalás jogügylet meg- alkalmával A. Y. és Z. a. becsatolt csődlellár, eskületételi jegyzőkönyv és támadása. cselekvő és szenvedő állapotróli kimutatásból pedig kitűnik, h. Cs. Ignácz csődhitelezői azon esetben, ha a székesfehérvári 6242. és 2038. sz. tjkvben felvett ingatlanokból a Cs. Ignáczot illető fele részek csődtömeget nem képeznének, tetemes károsodást szenvednek, miért is Cs. Ignácznak azon cselekménye, h. a kérdéses ingatlanokbóli juta'ékai iránt álp.-ékkél, mint só,orácal és illetve annak nejével 1888 okt. 10 én. vagyis midőn már fizetés-