Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)
I. VAGYONJOG. 193 okozójául a tjdont átruházó biztosított volna tekintendő s a biztositott a Kereskedelmi K. T. 486. §. 2. bekezdése értelmében, a már lefizetett biztosítási dijat el- törvény, vesztené, mivel a K. T. 486. §-a csak azokra az esetekre vonatkozik, midőn Biztosítási a biztosítási szerződés a 465., 475. s 485. §-okban felsorolt körülmények ügylet, folytán érvénytelenül vagy hatályát vesziti. de nem a K. T. 484. %-ának ese- A kár megtére, és mivel igy a K. T. nem zárja ki azt, h. a biztositott, ha a biztosi- állapítása, tási szerződés a K. T. 484. %-ának alapján szűnik meg, a lefizetett biztosítási 484. §. díjnak a szerződés mszüntetésétöl folyó időre eső aránylagos részét visszakövetelhesse; sőt a biztosítottnak a joga abból. h. a biztosítási dij a bizonyos időn át viselt koczkázatnak ellenértéke, egyenesen következik, mivel a biztositó mfelelő koczkázat viselése nélkül az ellenérték mtartását rendszerint nem igényelheti. Minth. azonban a K. T. 472. §-a szerint a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve, amennyiben azok a K. T. 11. sz. VII. czim II. fejezetében megállapítva nincsenek, a biztosítási szerződés feltételei irányadók ; minth. a K. T. 484. §-a, mig egyrészt megengedi, h. a biztositó a biztosítás msziinését szerződésileg kiköthesse, ha a biztosított tárgy tjdona a biztosítottról másra száll át; másrészt nem rendelkezik arról. h. ily esetben a lefizetett biztosítási dijnak mily része térítendő vissza a biztosítottnak, ennélfogva e kérdésre nézve is, a K. T. 472. §-a értelmében, a szerződők megállapodásának szabad tér van nyitva, a vonatkozó megállapodás létében az szolgál irányadóul ; minth. továbbá a felek közötti szerződést tartalmazó 2. és 3. sz. a. biztosítási feltételek 7. §-a ugy intézkedik, h. a biztosítási szerződésnek a tjdonváltozás alapján történt mszünése esetében a biztosított a már megkezdett biztosítási ivre előre fizetett dijnak legfeljebb fele részét követelheti és kaphatja vissza, ezt pedig fp. jogelődjei fp.-nek a saját előadása szerint is mkapták, fp.-nek a mfizetett dij fele részén felüli 171 frt 64 kr. iránti keresetét a tábla is jogalapot nélkülözőnek nyilvánítja s az e.-biróságnak Ítéletét hhagyja. — Curia: Hhagyja. (91. ápr. 14. 1394/90. J. Sz. V. 376.) 457. Bp tábla: Fp. beismeri, h. a kereseti váltó alp. által a közte 484. §. és fp. biztositó társaság között 12 hóra mkötött átalány-biztosítási ügylet folytán 1888. okt. 22-től 1889. okt. 22-ig terjedett második évre járó biztosítási dij fejében fedezetül fogadtatott el. Beismeri fp. továbbá azt is, h. alp. az első évre járó biztosítási dijat lefizette. Tek. pedig, h. több évre eszközölt biztosításoknál az egyes díjrészletekről kiállíttatni szokott dijkötelezvények, d'jváltók, nem fizetésképp, hanem csak fedezetül adatnak ; tek., h. a fedezeti váltó alapján követelési jogot a hitelező csak akkor érvényesíthet, ha a váltószerződésnek alapul szolgált ügylet alapján követelése létezik; tek. már most, h. a K. T. 485. §. 4. pontja szerint a kárbiztositási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor s az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik, mihez képest a biztosítási díjnak meg nem fizetése nem ad a biztositó társaságnak a dijuk ráfizetésére kereseti jogot, hanem csak az a következménye, h. a biztosítási szerződés mszünik: ennélfogva a váltószerződésnek alapul szolgáló biztosítási ügylet a K. T. idézett 485. §-a értelmében a második évre járó s előre fizetni kellelt biztosítási dij le nem fizetése folytán hatályát vesztvén, fp.nek nem áll jogában azon szerződés alapján biztosítási dijat követelni. (90. jun. 24. 361.) - Curia : Hhagyja. (91. jul. 1. 1447/90. P. T. XXIV. 3.) Márkus. Felsöbirósági határozatok III. 13