Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 3. kötet (Budapest, 1893)

192 I. VAGYONJOG. Kereskedelmi nehezítette meg, de nem esett el alp.-i becslés irányában való ellenbizonyítás törvény, jogától. Ez az ellenbizonyítás az 1888. évi szept. 3-án teljesített bírói becsBiztosítási lés utján sikerre vezetett, amennyiben az ez alkalommal eljárt három szakügylet. értő a kárt, bár a termés eljárásuk idején már részben leszedve volt, megA lár meg- állapithatónak találta és 806 frt 70 krral magasabb összegben állapította állapítása, meg az alp. becsüsénél. E becslés alapos voltához kétség annál kevésbé 481. § fér. minth. az alp.-nek ez alkalommal eljárt képviselője a fp.-t még akkor is felhívta, h. vesse magát alá szakbizottsági becslésnek, amely felhívással beismerte, h. a becslés még nem vált lehetetlenné s annak feltételei még fennforogtak. Ilyen körülmények között az F) a. becslést Ítélet alapjául elfogadni stb. kellett. (91. decz. 17. 20. J. Sz. VI. 95.) 484. 8. 456. Bp. Jceresk. és váltatsz.: Fpt elutasítja. Ugyanis a K. T. 484. §-a értelmében, ha a biztosított tárgy tjdona a szerződés tartama alatt vétel utján másra ruháztatik, a biztosítási szerződés az uj tjdonosra is átmegy, feltéve azonban, h. ennek ellenkezője a biztosítási szerződésben kikötve nem lett. A ívnek most jelzett intézkedése szerint tehát a becsatolt biztosítási kötvényben ievő feltételek 7-ik § a, mint a tvnek mfelelő intézkedés, a Ív. T. 472. §-a alapján a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire irányadóul szolgál. Jogosított volt tehát a7p. a biztosítási szerződést, midőn a biz* tositott tárgy tjdona fp. jogelődje, mint biztosítottról, fp.-re átszállt, mszüntetni, és beállott alp.-re nézve ezen szakasz utolsó bekezdésében mhatározott kötelezettsége, a fizetett dijnak aránylagos visszatérítése tekintetében. Ezen mhatározás, mely tekintettel arra, h. a bizlositási szerződés mszüntetésére fp. jogelődje szolgáltatott okot, a biztosított tárgy eladása által, és így a K. T. 486. §-ának második bekezdése értelmében a befizetett dijat visszakövetelni ezen tv. rendelkezése szerint jogosítva nem volt; tek. tehát, h. a már hivatkozott fettételek 7-ik szakaszának a dij visszafizetése iránti intézkedése a K. T. rendelkezéseivel ellentétben, fp. jogait tekintve, nincsen, sőt fp.-re sokkal eló'nyösebb; kétségen kivüli, h. fp. jogaira irányadóul szolgál annak azon rendelkezése is, h. a mtéritendő összeg a tényleg befizetett dijak összegeinek felét meg nem haladhatja. Téves fp.-nek a B) és E) •/• a. levelek tartalmára fektetett érvelése is. mert azokban fp. csak annak ad kifejezést, h. a régi kötvények törlesztése esetében a már míizetett dij a még le nem tett biztosi'ási időre nézve aránylagosan visszatérittetik. Ugyanezen kikötményt tertalmazza a fellétel 7. §-a is ; de mert fp. ezen levélben nem tesz róla emlitést. h. ezen szakasz azon részében részére fenntartott kedvezményről, h. t. i. a visszafizetendő dij, a tényleg lefizetett díjösszeg felét meg nem haladhatja, lemond és nem is kötelezi magát ezen felén tuli összeg fedezésére is, mint a felek kölcsönös jogait és kötelességüket e tekintetben megállapító intézkedés ezen 7. §. egész terjedelmében alkalmazható csak jelen per elbírálásánál. Már pedig fp. keresetében eszközölt felszámítás szerint a tényleg lefizetett 922 írt 66 krnyi összeg felét, azaz 461 frt 33 krt alp. fp. jogelődjének tényleg kiutalványozta és ezen összeget fp. a történt engedmény folytán fel is vett; nagyobb összeg megtérítésére alp. pedig a fentjelzetlek szerint nem kötelezhető. (89. nov. 11. 48,603. sz.) — Bp. tábla: Hhagyja. A tábla nem fogadja ugyan el az elsőbíróságnak ítélete indokaiban kifejtett azt a nézetét, h. ha a szerződés megszűnését a bizlositott tárgy tjdonosában történt változás folytán a biztositásnak a K. T. 484. §-ában megengedett elállása eredményezte, e mszünés